-Nagyon rendes tőled, hogy kibékítetted őket! –mondta.
-Hát ha már nekem nincs egy normális kapcsolatom legalább nekik legyen. –mosolyogtam.
-Gyere fel a szobámba. –mondta majd felmentünk a szobájába. Zelo leült az ágyra én pedig kimentem az erkélyre. Végül ő is kijött. Mellém állt és a korlátra támaszkodott.
-Hiányzott ez a kilátás. –mondtam.
-Nos.... Miért akartál velem beszélni? –kérdezte lényegre törően.
-Amikor megcsókoltál az étterembe akkor jöttem rá, hogy még mindig szeretlek. –mondtam.
-Jina.... Ez most komoly? –kérdezte.
-Igen. –mondtam.
-De neked ott van Ilhoon. –mondta.
-Szakítottunk. Állítólag látszik rajtam, hogy szeretlek téged. –mondtam.
-Nagyon sajnálom. –mondtam.
-Nem a te hibád. Nem kellett volna vele összejönnöm úgy, hogy szeretlek téged. –mondtam.
-Áhh értelek. –mondta.
-Viszont te nagyon jó pasi lettél és gondolom döglenek utánad a csajok. –mondtam mosolyogva. Zelo felém fordult, magához húzott majd megcsókolt.
-Megmondtam neked, hogy várni fogok rád ha kell örökre. –mondta.
-Szeretsz? –kérdeztem.
-Nem csoda, hogy megcsókoltalak az étteremben is és itt is. –mondta.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése