Teljesen elfelejtettem, hogy ma van a születésnapom. Csak reménykedni tudok abban, hogy nem csináltak nekem semmit a többiek az ügynökségnél. Bementem az ügynökséghez aztán szokásosan a táncterembe vettem az irányt. Amikor bementem szokatlanul sötét volt. Felkapcsoltam a lámpát és ott voltak a táncosok a 4Minute és a B2ST.
-Na ez kinek volt az ötlete? –kérdeztem.
-Doojoon és Hyuna volt a bűnös. –mosolygott Minie az egyik táncosom.
-Jaj nem kellett volna.... Tudjátok, hogy utálom az ilyeneket. –mondtam. –De azért köszönöm.
-Szívesen G.NA. –mondta Doojoon mosolyogva. Odamentem mindenkihez majd átöleltem őket.
-Nagyon szépen köszönöm mindenkinek. –mondtam. Aztán elkezdték nekem adni az ajándékokat. Szerencsére csak 1 nagyobb és 4 kisebb ajándékot kaptam. A kicsit elférnek a táskámba a nagyot pedig majd viszem kézben.
-Boldog születésnapot! Ez a B2ST nevében van. Egy kisebb ajándék a nagyobbnak a tesókája. –mondta mosolyogva Doojoon majd átölelt.
-Bolond vagy. De köszönöm és ha jövőre is ezt csinálod akkor én megöllek. Dehogy csak hülyülök. Köszönöm Doojoon és nektek is srácok meg mindenkinek. –mondtam.
-Szívesen. –mondták egyszerre.
-Én ezeket most beviszem aztán próbálunk. –mondtam. Bevittem lepakoltam mindent majd kimentem addigra mindenki át volt öltözve. –Kész vagytok?
-Igen. –mondták a táncosaim.
-Akkor mivel kezdjünk? –kérdeztem.
-Most te választasz. –lépett mellém Junhyung.
-Oh.. Okés akkor legyen az I’ll Back Of So Can You Livevel. –mondtam.
-Akkor én itt is maradok. –mosolygott Junhyung. Aztán elkezdtük a próbát. Elpróbáltuk úgy 2x. Utána tartottunk egy kis pihenőt. Ekkor Ilhoon beállított a táncterembe.
-G.NA. Gyere ide. –kiáltott oda nekem Ilhoon. Ekkor egy kocsi jött mellém. Lelassított.
-Szia. Hova mész? Elvigyelek? –kérdezte a sofőr. Ránéztem és láttam, hogy Min volt az. Egy kicsit hezitáltam. –Ne aggódj nem csinálok veled semmit.
-Jó. De csak azért mert hideg van. –mondtam majd beszálltam. –Nem ajánlom, hogy csinálj velem valamit. Amúgy a CUBEhoz vigyél légy szíves.
-Nem is mondtad, hogy énekes lettél. Sokkal szebb vagy, mint régen. –mondta majd rám nézett.
-Hah.... Akkor is leakartál fektetni. Szóval neked akkor is pont megfelelő voltam. –mondtam.
-Oh ne legyél már ilyen. Az régen volt. –mondta.
-Tényleg régen volt. De ez nekem örökre meg fog maradni. Amúgy meg nem, hogy örülnél, hogy nem mondtalak el anyáéknak vagy jelentettelek fel. –mondtam.
-Jó tényleg köszönöm. Amúgy megérkeztünk. Boldog születésnapot! –mondta majd 2 darab dobozt nyomot a kezembe.
-Van mit. Amúgy köszönöm, hogy elhoztál. –mondtam.
-Az egyik a szüleidtől van a másik tőlem. –mondta.
-Köszönöm Min. –mondtam majd kiszálltam a kocsiból.
-2. menet? –kérdeztem mosolyogva.
-Hahh.... Majd legközelebb. Elfáradtam. –mondta majd megcsókolt.
-Amúgy én is csak kíváncsi voltam, hogy kapós vagy-e 2. menetre. –vigyorogtam.
-Ha nem fáradtam volna el akkor igen. –mondta.
-De ugye neked nem csak erre kellek? Én mivel még szűz voltam szerettem volna egy normális kapcsolatban elveszíteni. –mondtam.
-Hisz mi együtt vagyunk. –mondta mosolyogva.
-Oh igen? –kérdeztem.
-Igen. –jelentette ki.
-Ennek a hírnek örülök! –mosolyogtam.
-Alszunk? –kérdezte.
-Aha. –mondtam. Ilhoon magához húzott majd megcsókolt aztán engem elnyomott az álmosság de szerintem őt is.
2014. Október 22.:
Reggel Ilhoon telefon csörgésére keltünk fel. Felvette majd kiderült, hogy a csapattársa volt az. Ilhoon nemes egyszerűséggel kijelentette, hogy nálam van és itt is aludt. Én olyan fejet vágtam ami azt jelezte Ilhoonnak, hogy „hát jó”. Kikeltem az ágyból majd elmentem zuhanyozni. Idő közben Ilhoon is csatlakozott.
-Jövök én is. –mondta mosolyogva.
-Gyere. –mosolyogtam én is.
-Csodálatos volt az éjszakám. –mondta vigyorogta.
-Látom a mellkasodon. –mosolyogtam. –Ezeket én csináltam?
-Más csajjal sem este sem máskor nem voltam. Szóval csak te lehettél. –mondta.
-Bocsi. –mondtam majd össze-vissza puszilgatni kezdtem a mellkasát ahol össze volt karmolva.
-Ah.... Már is jobb. –nyögte.
-Van egy jó hírem és egy rossz. –mondtam.
-Mondjad. –mondta.
-Hát öööö.... A jó, hogy van még tusfürdőm így neked is jut a rossz pedig az, hogy eper illatú. –mondtam mosolyogva.
-Nem baj. Legalább olyan illatom lesz, mint neked. –mondta mosolyogva.
-Bolond.... –nevettem. Aztán elkezdtünk zuhanyozni. Kész lettünk megtörölköztünk. Ilhoon felöltözött majd „haza” ment mármint a szomszédba ment és átöltözött. Én is új ruhát vettem elő magamnak. Egy hosszú farmer nadrágot egy hosszú ujjú kötött felsőt amit még a nagymamám kötött nekem és egy magassarkú csizmát. Felvettem a kabátomat majd elindultam. Amikor kiértem a bérházból akkor vettem észre, hogy előttem mennek Ilhoonék. Nem szóltam utánuk inkább csak mentem. Ha este nem volt a srácokkal Ilhoon legalább most legyen velük. Csak egyszer hátra fordult és meglátott.
-Ilhoon.... –mondtam.
-Igen én vagyok az. –mondta majd nyakamba csókolt.
-Az ajtót becsuktad? –kérdeztem.
-Igen és még be is zártam. –mondta.
-Van óvszered? –kérdeztem.
-Van. –mosolygott majd megcsókolt. –Még egyéb kérdése a hölgynek?
-Levetkőztethetlek? –kérdeztem vigyorogva.
-Csak nyugodtan. –vigyorgott. Levettem a felsőjét majd kigomboltam a nadrágját. Ilhoon levette a hálóingemet aztán kikapcsolta a melltartómat. Aztán feljebb tolt az ágyon majd levette a boxerét. Amikor visszatért hozzám a kezembe nyomta az óvszert. Amíg én kibontottam ő addig lehámozta rólam a bugyimat. Amint kész lett mellém feküdt. Rámásztam majd simogatni kezdtem férfiasságát. Le majd fel. Aztán ezt a mozdulat sort egyre többször és egyre gyorsabban. Ilhoon ettől egyre többet nyögött. Végül felhúztam merevségére az óvszert. Aztán csókolni kezdtem mellkasát. Ilhoon nyögött egy hangosat majd saját magán mosolyogni kezdett. Inkább hosszan és szenvedélyesen megcsókoltam. Ajkába haraptam majd megfordultunk. Ilhoon belém helyezte merevségét. A háttámlába kapaszkodott majd nyomni kezdett. Nyomott egy erőset ami egy kicsit fájt. Ezen felszisszentem majd Ilhoon egy kicsit lejjebb vett az erősségéből így gyengédebb volt és sokkal érzékibb. De még sem találta el azt a pontot ami a legtökéletesebb lett volna. Ilhoon kezdett fáradni de még csak a felénél jártunk. Így hát megfordultunk és kezembe vettem az irányítást. A csípőmet elkezdtem előre-hátra mozgatni közben az egyik kezemmel simogattam másikkal pedig hajába túrtam. Egy pillanatra volt egy olyan nyomása Ilhoonnak ami totálisan is beindított rajtam mindent. De csak egy pillanat volt. Ezután azon voltam, hogy ugyan ezt a pontot újra megtaláljam. Úgy 20 perc múlva megtaláltam. Nyögtem egy nagyot majd nem sokára Ilhoon is. Ekkor rájöttem, hogy ez a pont mindkettőnknek tökéletes. Ha ezen az úton megyünk végig a vége a gyönyör lesz.
-Gyerünk Ilhoon! Gyerünk! Ez az.... Ahh.... –nyögtem.
-Csss.... ne beszélj! –mondta majd megcsókolt.
-Ez így jó? –kérdeztem.
-Mozogj cica! Ah.... Ah.... –nyögött. Egyre gyorsabban kezdtünk el mind a ketten mozogni. Ilhoon benyálazta 2 ujját majd lenyúlt és simogatni kezdte a csiklómat. Én eltoltam a kezét jelzés képp, hogy nem kell mert a csiklómat dörzsöli az ágyéka így nincs most kézre szükségünk. Így Ilhoon a fenekemre tette a kezét. Egy kicsit belecsípet amitől erősen megnyomtam. Ezen mindketten felnyögtünk. Innentől kezdve minden mozgásomat megnyomtam. Ilhoon az ágyékát folyton hozzám nyomta így ő is rásegített. Az izgalomtól karmolászni kezdtem Ilhoon mellkasát. Így csináltuk egész idő alatt míg végül el nem élveztünk. Egyszerre értük el a gyönyört. Aztán Ilhoon kivette belőlem büszkeségét. Levette az óvszert majd kidobta. Én addig elmentem inni. Ilhoon mögém jött majd simogatni kezdett. Neki is töltöttem. Megittuk majd visszafeküdtünk az ágyba. Én csókolgatni kezdtem a mellkasát. Aztán az arcára néztem és rámosolyogtam.
Ilhoon elengedte magát így simán hátra fektettem. Rámásztam majd ajkai után kezdtem tapogatni. Megtaláltam, odahajoltam majd megcsókoltam. Ilhoon levettem a pulóveremet majd a felsőmet. Levettem róla a pulóverét majd a felsőjét is. Aztán a nyakát kezdtem el csókolgatni majd a kulcscsontját aztán mellkasát, hasát és hasa alját. Utána kigomboltam a nadrágját. Benyúltam a nadrágjába. Ilhoon megfogta a kezemet majd bevezette a boxerébe. Simogatni kezdtem férfiasság.
-G.NA várj! Lenne egy kérdésem. –mondta.
-Csak nyugodtan. –mondtam miközben a mellkasát csókolgattam és férfiasságát simogattam.
-Szeretsz? –kérdezte.
-Ilhoon szerintem igen. –mondtam.
-Ez most igent vagy nemet jelent? –kérdezte.
-Igent. Te? Szeretsz? –kérdeztem.
-Szeretlek G.NA. –mondta majd megcsókolt.
-Menjünk haza. Otthon majd folytatjuk. –mondtam.
-Ha már a szomszédban lakom. –mondta majd elkezdtük keresgélni ruhadarabjainkat. Végül nagy nehezen megtaláltuk. Felöltöztünk majd felvettük a kabátunkat és elindultunk. Már besötétedett. Ilhoon mondta, hogy ilyen sötétbe nem is engedne engem egyedül haza ha nem a szomszédban lakna. Aztán hamar haza is értünk. Ilhoon otthon lepakol. Addig én is lepakoltam és megágyaltam. Aztán hallottam, hogy csengetnek. Kinyitottam és Doojoon volt az.
-Szia Doojoon. Bocsi de most olyan fáradt vagyok. Nincs kedvem beszélgetni senkivel. –mondtam.
-Jó semmi baj csak megnéztem, hogy jól vagy-e és épségben haza értél-e. –mosolygott. Én eljátszottam egy ásítást. –Látom álmos vagy én akkor nem is zavarok. Jó éjt.
-Nektek is. Szia. –mondtam majd megvártam amíg Doojoon bemegy a házba. Résnyire hagytam az ajtót Ilhoonnak. Nem sokára jött is. Én addig átöltöztem hálóingbe. Amikor Ilhoon megérkezett az ágyon feküdtem becsuktam szemeit és majdnem elaludtam de egyszer az éreztem, hogy valaki rám mászik.
Először felmentem a tánctermekhez. Bementem az egyikbe majd leültem a tükör elé. Ekkor vettem észre, hogy nincs lámpa. Gondolkodtam azon, hogy haza megyek de nem volt kedvem. Pont a B2ST és a BtoB szomszédja vagyok. Mármint közöttük lakok. Szuper! Ha hazamegyek Doojoon és a többiek biztos egyből átjönnek megkérdezni mi is van. De ha itt maradok akkor csak Ilhoon jön kérdezősködni. Egyikhez sincs semmi kedvem. Egyedül akarok lenni a gondolataimmal. Ami nem fog menni mert Ilhoon pont akkor jött be a táncterembe.
-Jól vagy? Nagyon leszidott? –kérdezte miközben leült mellém.
-Csak egy kicsit. Neked köszönhetően. –mondtam.
-Áh csak mi hamarabb beakartam jelenteni az igazgatónak ezt a kis problémát. –mondta.
-Értelek. –mondtam. Hátra dőltem így lefeküdtem a parkettára. –Ilhoon....
-Mi az? –kérdezte.
-Hol vagy? –kérdeztem vissza.
-Itt.... –mondta majd egyszer csak azt éreztem, hogy valaki megcsókol.
-Ilhoon.... te mit művelsz? –kérdeztem.
-Csak megcsókoltalak. –mondta.
-Azt vettem észre. –mondtam majd elkezdtem tapogatózni.
-Mire készülsz? –kérdezte. Megtaláltam Ilhoon kezét azon végigvittem a kezemet majd áttértem a mellkasára. Tolni kezdtem addig amíg vízszintes helyzetbe nem kerül.
-Csak engedd el magad. –mondtam.
-Szia G.NA. Megyünk együtt haza? –kérdezte aranyosan.
-Öm.... Szia. Persze csak most sietek az igazgatóhoz. Majd akkor itt várj meg. –mondtam majd siettem az irodába. Bekopogtam és egy kicsit benyitottam majd bedugtam a fejem.
-Na végre, hogy itt van! Jöjjön be! –mondta az igazgató. Bejjebb mentem majd becsuktam magam mögött az ajtót. –Üljön le!
-Miért kellett idejönnöm? –kérdeztem.
-Még is hol volt? –kérdezte.
-Én csak.... –kezdtem.
-Nem hallom. –mondta idegesen majd felállt.
-Sajnálom nem akartam késni. –mondtam majd könnyezni kezdtem.
-Mi lett volna ha egy vagy több fanatikus rajongó megtámadja? –kérdezte idegesen.
-Én nem.... Csak egy kicsit egyedül akartam lenni. –mondtam majd sírni kezdtem.
-Na hadd halljam. Hol volt? –kérdezte majd felült az asztalára.
-Mondom, hogy egyedül akartam lenni. –szipogtam. Aztán valaki benyitott. Én egyből hátra néztem.
-Ilhoon te mit keresel még itt? Már régen el kellett volna menned. –mondta az igazgató.
-Csak itt maradtam egy kicsit tovább próbálni. De kiment a villany a táncteremben és nem tudok próbálni. –mondta Ilhoon majd rám nézett. Előre fordultam majd lehajtottam a fejemet.
-Most az egyszer megúszta. Elmehet. Ilhoon te is indulj haza. Eleget próbáltál ma. –mondta. Felálltam majd felvettem a táskámat és a kabátomat aztán kirohantam. Ilhoon pedig utánam.
-Zelo.... Jól vagy? –kérdeztem. Nem mondott semmit csak magához ölelt. Szorosan tartott és nem akart elengedni.
-Nem akarlak elveszíteni. –súgta a fülembe.
-Zelo.... Mi nem lehetünk együtt. –mondtam lehajtott fejjel.
-Én szeretlek! –mondta majd megcsókolt. –Várni fogok rád ha kell örökre.
-Nagyon aranyos vagy de.... –mondtam de Zelo újra megcsókolt.
-Nincs semmi de. Szeretlek és kész! –mondta majd szorosan magához ölelt. Megcsörrent a telefonom. Felvettem és az igazgató volt az. Be kell mennem az ügynökséghez.
-Figyelj Zelo! Nagyon aranyos vagy de nekem be kell mennem az ügynökséghez. –mondtam majd elindultam. Félóra után oda is értem.
-G.NA.... Az igazgató már egy kicsit ideges. –mondta Doojoon. –Engem cseszett le azért amiért nem tudom, hogy hol vagy.
-A fenébe.... Basszus Doojoon nagyon sajnálom! Nem akartam, hogy ebbe te is belekerülj. –mondtam. –De azért köszi, hogy szóltál az igazgatóval kapcsolatban.
-Szívesen G.NA. Majd találkozunk valamikor. Én és a srácok otthon leszünk. –mondta. –Szia!
-Szia Doojoon! –mondtam majd siettem az épületbe. A bejárati ajtónál Ilhoonnal találkoztam.
-Amúgy sem akartam sokáig maradni. De látom
amúgyis zavarok. –mondtam. A táskámból elővettem a borítékot majd
letettem a kávézó asztalra.
-Az mi? –kérdezte JongUp.
-Pénz. Amit
még Kimie adott nekem Magyarországon. Meg amennyit rám költöttetek az
itt eltöltött éveimben. Ezt visszaadom nektek és ha gondoljátok nem is
kereslek titeket többé. –mondtam.
-Az úgy lesz a legjobb. –mondta Kimie.
-Akkor
én nem is zavarok tovább. Sziasztok! –mondtam szomorúan majd az ajtó
felé indultam. Nem kell nekem szomorúnak lennem. Én okoztam ezt.
Vállalnom kell a következményeit. De ezek fájnak nekem. Tudom Kimienek
is fájt amikor elmentem de az régen volt.
-Szia Jina! –szólt utánam
HimChan. Megfordultam, rámosolyogtam majd elindultam. Amikor az utca
végére értem valaki utánam kiálltott. Hátra néztem és Zelo volt az.
Amikor megfordultam rohanni kezdett. Odért és elkezdett levegőért
kapkodni.
-Ennyi nem elég! Zelo szerelmes volt beléd.... Te meg itt hagytad őt. Arra nem gondoltál, hogy neki milyen rossz lehetett? –kérdezte Kimie.
-Tudtam, hogy Zelo szeretett és.... de gondoltam rá elég sokszor a gyakornoki időm alatt.... –mondtam.
-Milyen gyakornoki időd alatt? –kérdezte DaeHyun.
-Énekes vagyok, mint ti srácok. Csak én nem a TSnél hanem a CUBEnál. –mondtam.
-Mióta? –kérdezte YoungJae.
-Nem rég debütáltam. –mondtam.
-Akkor te vagy az a titokzatos G.NA? –kérdezte HimChan.
-Igen. –mondtam.
-Minek jöttél ide? Pénzt kérni vagy mi? –kérdezte Kimie.
-Kimie ne legyél már ilyen vele. A legjobb barátnőd. Ennyire megutáltad? –kérdezte Zelo.
-Zelo hagyjad. Jogos, hogy megutált megértem. Csak megakartam nézni, hogy mi van veletek. –mondtam.
-Már láttad. Most pedig mehetsz. –mondta Kimie.
Egy aranyos sráccal költöztem egy albérletbe. Meghallotta, hogy egy albérletet keresek ahol el tudok lenni egy ideig. Ő pedig pont egy lakótársat keresett magának. Így vele költöztem össze. Arra hónapra nem kért semmi pénzt. Így tudtam venni egy telefont. Egy nap el kezdtem énekelni a zuhany alatt és a lakótársam Kim pont meghallotta. Mondta, hogy lesz egy meghallgatás a CUBE székházában. Elmentem és sikeresen felvettek. 1 évig voltam gyakornoki időn. Ez idő alatt nagyon megváltoztam.
2014. Július 10.:
Végül eljött a debütálásom napja. Nagyon izgultam. Fogalmam sincs miért. A debütáló MVben Doojoon szerepelt a B2STből és akivel pedig énekeltem az Junhyung volt szintén a B2STből. A forgatások alatt nagyon sokat beszélgettünk így nagyon megismertem ezt a 2 srácot. Végül megismertem mindenkit a CUBEnál. A 4Minute-t, akkor a B2ST összes tagot, a BtoBt és még sok mindenkit. A BtoBből Ilhoonnnal nagyon jól el vagyok az elmúlt időben. A debütáló számom az I’ll Back Of So Can You Live volt a művész nevem pedig G.NA lett.
2014. Október 21.:
Néha belegondoltam most milyen is lenne Kimievel és a B.A.Ps srácokkal lenni. Már 2 hónapja elköltöztem az albérletből. Kaptam egy kis előleget a CUBEtól. De a 3 részét odaadtam Kimnek a lakótársam aki volt. Így ő maradt az albérletben és mindig lesz pénze. Megmondtam neki, hogy ha kell neki pénz szóljon nekem és én adok neki. Volt néhány kisebb koncertem az ezekből összegyűlt pénzemet megtartottam. Amit pedig kaptam nagyobb összeget annak az egyik negyedét anyuéknak adtam. A másik negyedét eltettem egy borítékba a többit pedig megtartottam. A mai napon a fellépésem után megfogtam az a borítékot és elindultam a B.A.P házához. Bekopogtam majd YongGuk nyitott ajtót.
-Annyeong. Miben segíthetek? –kérdezte.
-Annyeong! Én Kim Shin Yeongot keresem. Azt mondta nekem pár éve, hogy idejöjjek. De ha zavarok akkor megyek. –mondtam mosolyogva.
-Jina? –kérdezte meglepődve.
-Igen. –mosolyogtam. YongGuk hirtelen átölelt.
-Gyere bejjebb. –mondta. Bementem a házba. Semmi sem változott csak átfestettek mindent.
-De nem zavarok? –kérdeztem.
-Ahh.... Nem változtál semmit és nem zavarsz. –mosolygott. –Hé srácok gyertek. Kimie!
-Mi az? –lépett ki a fürőből Kimie kezében egy pici babával. Majd lejöttek a többiek is. Zelo nagyon megváltozott ez a pirosas lilás vagy nem is tudom milyen színű a haja. Nagyon jól áll neki.
-Ki ez YongGuk? –kérdezte JongUp.
-Ejj JongUp.... Hát fel sem ismersz? –kérdeztem mosolyogva.
-Ismernem kellene? –kérdezte.
-Jina.... –szólalt meg HimChan. Odajött hozzám majd szorosan magához ölelt.
-HimChan.... YongGuk után te vagy az 1. aki felismert. –mosolyogtam. Kimie odament YongGuk mellé. Átadta neki a babát majd elém állt.
-Mi a szarnak kellett 1 hazudnod 2 elmenned? Itt mindened meg volt. Nem volt elég jó? –kérdezte már-már sírva.
-Kimie nem arról van szó. Nagyon is jó volt itt lakni veletek.... De egy idő után úgy éreztem, hogy csak teher vagyok nektek. Így elmentem azt remélve, hogy nektek jobb lesz. Gondolom megtaláltátok a levelemet. Sajnálom. –mondtam.
-Szerinted az jobb volt, hogy Zelo 3 napon keresztül ki se mozdult a szobájából? Kivéve akkor amikor elmentünk próbára. De akkor sem lehetett vele beszélni mert nem mondott semmi csak hallgatott. –mondta JongUp.
-Sajnálom.... –mondtam lehajtott fejjel.
Másnap így is lett. Reggel felkeltem, lementem és mindenki fent volt. Odamentem YongGukhoz.
-YongGuk oppa.... –mondtam.
-Mi az Jina? –kérdezte meglepődve amiért úgy szólítottam hogy oppa. Én váratlanul átöleltem. –Jina....
-Sajnálom.... Tudom tegnap megbántottalak téged is és Kimiet is azzal amit mondtam, hogy nem vagyok 5 éves meg ilyenek. Sajnálom.... Nagyon örülök, hogy találkozhattam veled és a többi sráccal. Jó, hogy ilyen kedvesek vagytok velem. –mondtam.
-Nincs mit Jina. –ölelt át YongGuk. Aztán jött Kimie. Kiléptem YongGuk öleléséből és odarohantam hozzá.
-Kimie én annyira sajnálom amit tegnap mondtam. Szeretlek persze, mint barátot. Nagyon örülök annak, hogy van egy ilyen barátnőm. –mondtam.
-Jina.... –mondta. –Én is örülök és semmi baj.
-Gyertek reggelizni. –szólalt meg HimChan.
-Te csináltál reggelit? –kérdezte Kimie.
-Igen HimChan csinálta most és kijelentem, hogy ehető. –mosolygott YongGuk. Leültünk és reggelizni kezdtünk. Amikor megkajáltunk a srácok indultak is.
-Mi most megyünk. –mondta HimChan. Én mindegyik srácot átöleltem és nyomtam egy puszit az arcukra. Zelonak legszívesebben egy hosszú búcsú csókot adtam volna de nem lehetett. Így hát egy hosszú puszit adtam neki és közben szorosan öleltem magamhoz.
-Sziasztok! –mondtuk Kimievel. A srácok elmentek majd elpakoltunk.
-Juj én is megyek. Remélem nem baj. –mondta majd átölelt és el is ment. Elmosogattam majd felmentem a szobába elővettem a bőröndjeimet. Gyorsan belepakoltam majd fogtam egy papírt és tollat. Azért hagyok nekik egy búcsú levelet. A levélben ezeket írtam:
„Tegnap amikor haza mentem anyuékhoz akkor mivel van kulcsom simán bementem a házba. Elkezdtem keresni anyuékat de nem voltak sehol sem. Min mondta, hogy nincsenek itthon. Én meg kérdeztem tőle, hogy mit csinált velük. Ő mondta, hogy csak dolgozni vannak. Erre én mondtam, hogy akkor megyek majd visszajövök később és elindultam az ajtó felé. Ő erre magához húzott csókolgatni kezdett és levette a felsőmet majd megfogta a kezemet és bevezette a nadrágjába. Aztán ellöktem magamtól felöltöztem majd megfogtam a táskámat és elrohantam. Teljesen idáig pedig meg sem álltam. És nem kutyák kergettek meg engem. Sajnálom nem akartam hazudni nektek. Szeretlek tiketek! Örülök, hogy találkozhattam veletek srácok. Köszönöm, hogy ilyen aranyosak és megértőek voltatok velem. Zelo te pedig külön. Mindig ott voltál amikor igazán szükségem volt valakire. Te pedig mindent tudtál a tegnappal kapcsolatban. Nagyon szeretlek titeket! Sajnálom. De nem adom meg a címemet és még telefont is váltani fogok. Sajnálom! Nagyon hiányozni fogtok! Köszönöm, hogy befogadtatok közétek és elviseltétek hisztizéseimet.”. Lementem és a bőröndöket is vittem magammal. Letettem a levelet az étkező asztalra. Végül nagy nehezen elhagytam a házat. Már sírni kezdtem.
