Másnap így is lett. Reggel felkeltem, lementem és mindenki fent volt. Odamentem YongGukhoz.-YongGuk oppa.... –mondtam.
-Mi az Jina? –kérdezte meglepődve amiért úgy szólítottam hogy oppa. Én váratlanul átöleltem. –Jina....
-Sajnálom.... Tudom tegnap megbántottalak téged is és Kimiet is azzal amit mondtam, hogy nem vagyok 5 éves meg ilyenek. Sajnálom.... Nagyon örülök, hogy találkozhattam veled és a többi sráccal. Jó, hogy ilyen kedvesek vagytok velem. –mondtam.
-Nincs mit Jina. –ölelt át YongGuk. Aztán jött Kimie. Kiléptem YongGuk öleléséből és odarohantam hozzá.
-Kimie én annyira sajnálom amit tegnap mondtam. Szeretlek persze, mint barátot. Nagyon örülök annak, hogy van egy ilyen barátnőm. –mondtam.
-Jina.... –mondta. –Én is örülök és semmi baj.-Gyertek reggelizni. –szólalt meg HimChan.
-Te csináltál reggelit? –kérdezte Kimie.
-Igen HimChan csinálta most és kijelentem, hogy ehető. –mosolygott YongGuk. Leültünk és reggelizni kezdtünk. Amikor megkajáltunk a srácok indultak is.
-Mi most megyünk. –mondta HimChan. Én mindegyik srácot átöleltem és nyomtam egy puszit az arcukra. Zelonak legszívesebben egy hosszú búcsú csókot adtam volna de nem lehetett. Így hát egy hosszú puszit adtam neki és közben szorosan öleltem magamhoz.
-Sziasztok! –mondtuk Kimievel. A srácok elmentek majd elpakoltunk.
-Juj én is megyek. Remélem nem baj. –mondta majd átölelt és el is ment. Elmosogattam majd felmentem a szobába elővettem a bőröndjeimet. Gyorsan belepakoltam majd fogtam egy papírt és tollat. Azért hagyok nekik egy búcsú levelet. A levélben ezeket írtam:
„Tegnap amikor haza mentem anyuékhoz akkor mivel van kulcsom simán bementem a házba. Elkezdtem keresni anyuékat de nem voltak sehol sem. Min mondta, hogy nincsenek itthon. Én meg kérdeztem tőle, hogy mit csinált velük. Ő mondta, hogy csak dolgozni vannak. Erre én mondtam, hogy akkor megyek majd visszajövök később és elindultam az ajtó felé. Ő erre magához húzott csókolgatni kezdett és levette a felsőmet majd megfogta a kezemet és bevezette a nadrágjába. Aztán ellöktem magamtól felöltöztem majd megfogtam a táskámat és elrohantam. Teljesen idáig pedig meg sem álltam. És nem kutyák kergettek meg engem. Sajnálom nem akartam hazudni nektek. Szeretlek tiketek! Örülök, hogy találkozhattam veletek srácok. Köszönöm, hogy ilyen aranyosak és megértőek voltatok velem. Zelo te pedig külön. Mindig ott voltál amikor igazán szükségem volt valakire. Te pedig mindent tudtál a tegnappal kapcsolatban. Nagyon szeretlek titeket! Sajnálom. De nem adom meg a címemet és még telefont is váltani fogok. Sajnálom! Nagyon hiányozni fogtok! Köszönöm, hogy befogadtatok közétek és elviseltétek hisztizéseimet.”. Lementem és a bőröndöket is vittem magammal. Letettem a levelet az étkező asztalra. Végül nagy nehezen elhagytam a házat. Már sírni kezdtem.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése