-Igen? –kérdeztem. Nyílt az ajtó és HimChan dugta be a fejét.
-Csak én vagyok az. Gyertek vacsorázni. –mondta.
-Jó. –mondta Zelo majd kimásztunk az ágyból. Lementünk majd leültünk. Köztem, YongGuk és Kimie között egy kicsit feszült volt a hangulat.
-Én még sem vagyok éhes. –mondtam majd megfogtam a tányéromat és visszatettem a helyére. Aztán felmentem a szobámba.
Elmentem zuhanyozni majd felhívtam anyut. Beszélgettünk egy ideig aztán letettük. Kimentem az erkélyre. Mindenki kint volt az udvaron és HimChan születésnapját ünnepelték. Így úgy döntöttem lemegyek és legalább felköszöntöm. Megfogtam az ajándékát és lementem majd egy kicsit távolabb tőlük megálltam.
-HimChan gyere egy picit. –szólaltam meg. Mosolyogva jött oda hozzám.
-Mi az? Valami baj van? –kérdezte.
-Nem csak annyit akartam, hogy.... –mondtam majd elhallgattam.
-Hogy? –kérdezte.
-Boldog születésnapot HimChan! –mosolyogtam majd odanyújtottam neki az ajándékot.
-Jina ez mi? –kérdezte amikor kibontotta az ajándékát.
-Egy kis apróság. –mondtam.
-Egy arany karóra nem apróság. –mondta.
-Nem érdekel HimChan! Ez az én ajándékom neked. Szeretném ha elfogadnád semmiféle kifogás nélkül. –mondtam.
-Köszönöm. –mondta majd átölelt.
-Nincs mit. –mondtam. –Én köszönöm, hogy mindig olyan jó voltál hozzám.
-Oh.... Jina. –mosolygott.
-De én megyek is! Nem akarok zavarni. –mondtam.
-Nem zavarsz. Maradj nyugodtan. –mondta JongUp.
-Neeeem amúgy is fáradt vagyok. –mondtam majd bementem a házba és felmentem a szobámba. Becsuktam az ajtót és az erkélyre vettem az irányt. Lenéztem a többiekhez. Zelo pont felnézett. Rámosolyogtam majd ő amikor a többiek nem figyeltek egy szívecskét mutatott. Ezen elmosolyodtam dobtam neki egy puszit majd bementem a szobámba. Levettem a köntösömet. Bebújtam az ágyba és elhatároztam, hogy amikor a többiek nem lesznek itthon elmegyek innen. Itt csak rosszat teszek. Van egy kis pénzem abból próbálok egy albérletet venni utána meg elkezdek dolgozni.
-Perverz állat.... Hogy tehet ilyet egy csoda szép lánnyal. Ilyet nem csinál egy igazi férfi. Ha meg akar kapni téged vagy szerelmes beléd akkor nem így kell csinálnia. –mondta Zelo. Ezen elmosolyodtam.
-Te hogyan csinálnád? –kérdeztem mosolyogva.
-Hát.... Először megismernélek közelebbről mintha barátkoznék veled. Aztán elmondanám neked, hogy szeretlek és szeretném ha a barátnőm lennél. Aztán úgy vinnélek ágyban, hogy a barátnőm vagy. –mondta mosolyogva.
-Sokkal értelmesebb eljárás. –mondtam mosolyogva majd odahajoltam hozzá.
-Mire készülsz? –kérdezte.
-Meg akarlak csókolni. –mondtam. Lassan ajkaihoz érintettem ajkaimat. Egy kicsit meglepődtem mert Zelo lassan átcsúsztatta nyelvét a számba. Percekig ízlelgettük egymás nyelvét majd rámásztam és hajába túrtam. Zelo még jobban magára húzott majd átölelte a derekamat. Az egyik kezemmel haj tincseivel játszottam a másikkal pedig simogatni kezdtem a testét. Zelo beleharapott az ajkamba. Erre egy kicsit felszisszentem.
-Mi a baj? –kérdezte.
-Csak egy kicsit fájt, hogy az ajkamba haraptál de nincsen semmi baj. –mosolyogtam.
-Akkor jó. –mondtam majd megcsókolt.
-Hmm.... –mondtam majd lejjebb mentem a nyakára. Gyengéden nyakába haraptam majd adtam rá egy puszit és tovább haladtam. A kulcscsontjára értem. Zelo hátra hajtotta a fejét és halkan nyögött.
-Ah.... Jina.... Ez csodálatos. –mondta. Majd valaki hirtelen kopogott. Én gyorsan Zelo mellé feküdtem majd úgy csináltam mintha semmi sem történt volna.
-Jina.... Minden rendben van? –kérdezte YoungJae.
-Igen csak egy kutya követett és én meg elkezdtem rohanni. –füllentettem. A többiek nevetni kezdtem. Csak ha tudnátok mi az igazság nem nevetnétek.
-Biztos minden rendben van? –kérdezte DaeHyun.
-Persze. Én a szobában leszek. –mondtam majd felmentem. Egy ideig egyedül voltam a szobában majd valaki bejött. Zelo volt az. Lemásztam az ágyról majd odamentem hozzá és szorosan magamhoz öleltem. Zelo előtt már nem bírtam visszafogni a sírást. Elindult az ágy felé. Lefektetett majd mellém feküdt.
-Minden rendben van? –kérdezte.
-Nem.... –ráztam a fejem.
-Mi történt? –kérdezte.
-Amikor haza mentem anyuékhoz akkor mivel van kulcsom simán bementem a házba. Elkezdtem keresni anyuékat de nem voltak sehol sem. Min mondta, hogy nincsenek itthon. Én meg kérdeztem tőle, hogy mit csinált velük. Ő mondta, hogy csak dolgozni vannak. Erre én mondtam, hogy akkor megyek majd visszajövök később és elindultam az ajtó felé. Ő erre magához húzott csókolgatni kezdett és levette a felsőmet majd megfogta a kezemet és bevezette a nadrágjába. Aztán ellöktem magamtól felöltöztem majd megfogtam a táskámat és elrohantam. Idáig pedig meg sem álltam. –mondtam majd újra sírni kezdtem.
Láttam YongGukon és Kimien, hogy mérgesek rám de akkor is.... Egész úton ezen rágódtam majd odaértem anyuékhoz. Mivel volt kulcsom csak simán bementem.
-Anyu, apu.... Megjöttem. –kiabáltam.
-Nincsen itthon. –szólalt meg valaki mögöttem. Megfordultam és egy kicsit megijedtem. Min volt az de túl közel volt hozzám.
-Mit csináltál velük? –kérdeztem.
-Csak dolgoznak. –mondta.
-Értem akkor én most megyek is. –mondtam majd az ajtó felé indultam. De Min megfogta a kezemet és visszahúzott magához.
-Kérlek ne menj el. –mondta majd mélyen a szemembe nézett. Nem tudtam semmit se mondani se csinálni. Őszintén szólva megijedtem. Féltem.... Nagyon féltem és már majdnem sírtam a félelemtől.
-Mit.... Mit akarsz velem csinálni? –kérdeztem félve.
-Semmi rosszat. –mondta majd elvette a táskámat ledobta a földre majd benyúlt a felsőm alá. Levette én pedig csak ott álltam én próbáltam eltakarni magam. Sírni kezdtem Min pedig közeledni. Magához húzott megfogta a kezemet majd bevezette a nadrágjába majd a boxerébe. Rám jött a hányinger. Jó pasi de azért ez egy kicsit túlzás.... Felemelte az arcomat majd csókolni kezdett én nem csókoltam vissza. Kigombolta a nadrágomat majd leakarta húzni rólam de én nagy nehezen eltoltam magamtól. Felkaptam a felsőmet, felvettem majd a táskámat a kezembe vettem és kirohantam a házból. Egészen a B.A.P házáig meg sem álltam. Gyorsan berohantam a házba majd becsuktam magam után az ajtót. Alig kaptam levegőt. Ez felért egy maratoni futó versennyel. A többiek a nappaliban voltak és engem néztek, hogy mi a bajom van.
2014. Április 19.:
Az utolsó évemet a suliban befejezem azután nem tudom mit fogok csinálni. Talán egyetemre megyek vagy elkezdek valamit dolgozni. Fogalmam sincs de muszáj lesz mert nem akarom, hogy YongGuk kirakjon a házból. Úgy döntöttem, hogy ma haza megyek anyuékhoz meglátogatom őket. Aztán haza jövök és csinálok valami vacsit Kimienak és a srácoknak. Viszont ma van HimChan születésnapja. Reggel felkeltem felöltöztem. Meg fogtam a táskámat, lementem a konyhába inni és mindenki lent volt. -Jó reggelt! –mondtam.
-Szia! –mondta Kimie. –Gyere ülj le te is és egyél.
-Nem vagyok éhes. .-mondtam.
-Hova mész? –kérdezte YongGuk.
-Megnézem mi van anyuékkal. –mondtam.
-Jó de ne gyere soká. –mondta YongGuk.
-De ott van Min. –mondta Kimie.
-Tudom.... Vele is tisztázni akarom a dolgokat. –mondtam.
-Te normális vagy? –kérdezte Kimie.
-Elmegyek veled. –mondta YongGuk.
-Nem kell YongGuk. Majd én megyek vele. –mondta Kimie.
-Nem kell senkinek sem eljönnie velem. Tudom nem vagyok felnőtt de 5 éves sem. Köszönöm, hogy jönni akartok velem de nem kell. –mondtam már-már idegesen. Elindultam az ajtó felé.
-Vigyázz legalább magadra. –mondta HimChan.
-Sziasztok! –mondtam majd el is mentem.
Amikor hazajöttek a srácok a szememmel egyből YongGukot kezdtem keresni. Aztán ő lépett be utoljára. Jina még mindig sírt. Szegény már vagy egy fél órája sír. Nagyon rendes volt YongGuktól, hogy odajött és próbálta ő is megvigasztalni. De Jina inkább felrohant a szobába. Aztán Zelo pedig utána ment. Remélem nem fogja még jobban megbántani.
-Milyen volt a próbátok? –kérdeztem.
-Fárasztó. –mondta Daehyun.
-Ez ezzel jár. –mondtam.
-Neked a fotózás? –kérdezte HimChan.
-Jó volt. –mondtam.
-Csak? –kérdezte YongGuk.
-Hiányoztatok te pedig főleg YongGuk. –mondtam. A srácok odajöttek hozzám majd átöleltek. Aztán felmentek a szobájukba. YongGuk magához húzott majd átölelt.
-El kell mondanom neked valamit. –mondta.
-Mi az? –kérdeztem aggódva.
-Van egy olyan érzésem, hogy HimChan és Zelo szerelmesek Jinaba. De inkább csak Zelo. –mondta.
-Akkor nem kellene őket Jina közelébe engedni? –kérdeztem.
-Azt, hogy? Itt lakik velünk. –mondta.
-Nem tudom édes. –mondtam.
-Mi a baj? –kérdezte.
-Csak fáradt vagyok és fáj a fejem. –mondtam.
-Oh. Gyere! –mondta majd megfogta a kezemet és felvezetett a szobánkba. Elkezdett vetkőztetni majd elmentünk zuhanyozni. Zuhanyzás közben YongGuk egyre többször és egyre szenvedélyesebben csókolt. Olyan csodálatos pasi. Azok az ajkai pedig.... Ah.... Annyira hiányzott YongGuk.
-Oh Zelo.... De YongGuk nem engedné meg. –mondtam.
-YongGuk hyung megengedné de Hyung már kevésbé. –mondta Zelo.
-Komolyan? –kérdeztem.
-Igen. Még ő mondta. –válaszolt Zelo.
-Tehát szerelmes vagy belém. –mosolyogtam.
-Igen. Totálisan szerelmes vagyok beléd. Ilyet még nem éreztem senki iránt. –mondta. –Te?
-Én?.... Hát.... Én nem szeretlek. Hanem imádlak. –vigyorogtam.
-Ahh.... Még azt hittem, hogy nemet mondasz. –mondta.
-Soha nem bírnék neked nemet mondani. –mosolyogtam.
-Igen? –kérdezte miközben végignézett rajtam.
-Zelo ha csak azért vagy velem.... –kezdtem de Zelo megcsókolt.
-Én nem csak azért vagyok veled. Szeretlek! –mondta majd újra megcsókolt.
-Én is szeretlek Zelo! –mondtam.
