-Igen csak egy kutya követett és én meg elkezdtem rohanni. –füllentettem. A többiek nevetni kezdtem. Csak ha tudnátok mi az igazság nem nevetnétek.
-Biztos minden rendben van? –kérdezte DaeHyun.
-Persze. Én a szobában leszek. –mondtam majd felmentem. Egy ideig egyedül voltam a szobában majd valaki bejött. Zelo volt az. Lemásztam az ágyról majd odamentem hozzá és szorosan magamhoz öleltem. Zelo előtt már nem bírtam visszafogni a sírást. Elindult az ágy felé. Lefektetett majd mellém feküdt.
-Minden rendben van? –kérdezte.
-Nem.... –ráztam a fejem.
-Mi történt? –kérdezte.
-Amikor haza mentem anyuékhoz akkor mivel van kulcsom simán bementem a házba. Elkezdtem keresni anyuékat de nem voltak sehol sem. Min mondta, hogy nincsenek itthon. Én meg kérdeztem tőle, hogy mit csinált velük. Ő mondta, hogy csak dolgozni vannak. Erre én mondtam, hogy akkor megyek majd visszajövök később és elindultam az ajtó felé. Ő erre magához húzott csókolgatni kezdett és levette a felsőmet majd megfogta a kezemet és bevezette a nadrágjába. Aztán ellöktem magamtól felöltöztem majd megfogtam a táskámat és elrohantam. Idáig pedig meg sem álltam. –mondtam majd újra sírni kezdtem.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése