10. fejezet: HimChan

Egy ideig kint voltam. Aztán valaki kopogott.

-Igen? –kérdeztem.

-Rendelünk valami vacsorát kérsz valamit? –kérdezte YongGuk.

-Kösz de nem vagyok éhes. –mondtam.

-Szólj ha mégis kérsz valamit. –mondta majd kiment. Én bementem a telefonomért. Felhívtam anyát. Miközben kicsenget visszamentem az erkélyre. Anya felvette majd egy ideig beszéltünk. Aztán kijött HimChan is az erkélyre. Lassan odajött hozzám.

-Jóéjt kincsem. –mondta anya.

-Nektek is. Mondd meg Minnek, hogy puszilom és nagyon hiányzik. –mondtam majd kinyomtam.

-Min a pasid? –kérdezte.

-Mi? Neeeem.... Még csak az kellene. Távoli rokon. –mosolyogtam.

-Te nem eszel? –kérdezte.

-Nem. Nem vagyok éhes. –mondtam. –Te? Miért nem eszel a srácokkal?

-Képzeld nem vagyok éhes. –mosolygott.

-Értelek. –mondtam.

-Tudod, hogy Kimie nagyon sokat mesélt rólad? –kérdezte.

-Rólam? Mit lehet rólam olyan sokat mesélni? Egy hülye csaj vagyok aki 17 éves kora ellenére nem szokott bulizni se pasizni. –mondtam. –Tényleg nagyon sok.

-Nem vagy hülye. Amennyire ismerlek szerintem szép vagy aranyos 17 éves aki nem szokott bulizni se pasizni. Ami egy kicsit meglepő. Mostani koreai 17 évesek amit csinálnak.... Hát te legalább rendes vagy hozzájuk képest. –mondta.

-De igenis hülye vagyok. Hol fognak engem felvenni Dél-Korea leghíresebb egyetemére? Mikor fogok én megtanulni majdnem minden hangszeren játszani? Hol jártam én 5 évesen zongora akadémiára? –kérdeztem mosolyogva.

-Tehát tudsz róla.... –mondta.

-Megkértem Kimiet, hogy meséljen rólad, JongUpról és Zeloról. Amiket pedig mondott. Hát.... Tényleg aranyos vagy! –mondtam. HimChan adott egy puszit az arcomra.

-Szeretnélek jobban megismerni. –mondta mosolyogva.

-Majd megfogsz. Az idő során. –mondtam.

-De csak pár hónapig leszel itt velünk. Aztán visszautazol. –mondta.

-Nem.... Én nem utazok sehova. Haza költöztünk. Mivel a szüleim is koreaiak így tényleg haza költöztünk. –mosolyogtam.

-Szóval velünk fogsz most már lakni? –kérdezte vigyorogva.

-Csak akkor ha nem leszek útban. Vagyis csak akkor ha nem zavarlak titeket. –mondtam.

-Engem nem zavarsz. Szerintem Kimiet sem fogod zavarni. –mondta.

-Hát jó. De YongGuk akár mikor kitehet. –mondtam.

-Őt meggyőzi majd Kimie. –mosolygott.

-De inkább jó kislány leszek és szót fogadok. Így tuti, hogy nem fog kitenni YongGuk. –mondtam.

-Hmm.... Ez is egy jó ötlet. –mondta.

-De álmos vagyok. –ásítottam. –Elnézést.

-Nem kell elnézést kérned. –mondta.

-Én most lemegyek inni aztán bebújok az ágyba ha nem gond. –mondtam.

-Csak nyugodtan. –mondta. Bementem a szobámba becsuktam az erkély ajtót majd kimentem a szobából. Le a lépcsőn majd be a konyhába. A srácok még mindig ettek.

-Hol vannak a poharak? Vagy kérhetnék egyet? –kérdeztem.

-Persze. –mondta Zelo majd felállt odajött hozzám majd levett egy poharat.

-Köszönöm. –mondtam mosolyogva. Zelo bólintott majd visszaült a helyére. Engedni kezdtem a csapból a vizet. Megtöltöttem a poharat majd megittam.

-Biztos nem vagy éhes? –kérdezte YongGuk.

-YongGuk biztos nem vagyok éhes. –mondtam. –Ja és ha nem gond akkor elmennék aludni. Hosszú és fárasztó volt az út.

-Jó menj csak nyugodtan. –mondta YongGuk.

-Jó éjt srácok. –mondtam majd elindultam a lépcső felé.

-Jó éjt. –mondták. Amikor odaértem a lépcsőhöz HimChan akkor jött le.

-Jó éjt Himchan. –mosolyogtam.

-Neked is Jina. –mosolygott vissza HimChan.