5. fejezet: Ez most komoly?

-Jina, figyelj! Apáddal úgy döntöttünk, hogy haza költözünk. –mondta anya.

-Hisz itthon vagyunk. –mondtam.

-De haza haza. –mondta apa.

-Már, mint Dél-Koreába? –kérdeztem mosolyogva.

-Igen. –mondta anya.

-De miért? –kérdeztem.

-Téged nem hagynak a suliban. Minket pedig kirúgtak a munka helyünkről. –mondta anya lehajtott fejjel.

-Nagyon sajnálom.... –mondtam. –Mikor utazunk?

-Amikor megtudjuk venni a repülő jegyeket. –mondta apa.

-Az valószínűleg 3 nap. –mondta anya.

-De még házat is vennünk kell otthon. –mondta apa.

-Várjatok! Kimie azt akarta, hogy 1 hét múlva menjek ki vele Dél-Koreába. Kaptam tőle repjegyet meg pénzt egy jobb házra ha nem akarok vele élni. Magatoknak vesztek repjegyet, kimegyek veletek és együtt veszünk egy házat. –mosolyogtam.

-Miért kaptál te pénzt? –kérdezte apa.

-Ilyen utólagos születésnapi ajándék. –mondtam. –Ez így jó lesz?

-Igen. –mondták anyáék.

-Most felmegyek Kimiehez. –mondtam.