15. fejezet: ~Zelo szemszöge~

-Jó. –mondtam. Jina kimentem a szobámból. Az a hálóing rajta.... Totál beindultam rá. Férfiasságom mereven állt. Valami másra kell gondolnom.... Felöltöztem és egész idő alatt a próbára gondoltam. Amikor lementem Jina a konyhába volt HimChannel. Leültem a nappaliba a kanapéra és vártam a többieket. De egyszer csak HimChan átöleli Jinat és megpuszilja. Mi? Ezek együtt vannak? Fura érzés fogott el. Ilyet még soha nem éreztem. YongGuk biztos segít. De ha segítséget kérek tőle akkor el kell neki mondanom mi történt reggel. Azt viszont nem lehet. A srácok végül lejöttek. Megittuk a szokásos reggeli kávénkat és elindultunk. Egész úton meg sem szólaltam.
-Mi van veled Zelo? Olyan csendes vagy. –mondta YoungJae.
-Semmi. Csak álmos vagyok. –mondtam.
-De, hisz most keltél fel. –mondta DaeHyun.
-Nem.... Már hajnali 5 óta fent vagyok. –mondtam.
-Minek keltél akkor? –kérdezte YongGuk.
-Nem tudtam aludni. Melegem volt. Így kimentem az erkélyre és Jina is kint volt. Beszélgettünk. –mondtam.
-Miről? –kérdezte JongUp.
-Hát megkérdeztem, hogy miért érdeklődött rólunk Kimienél. –mondtam.
-Na? Mit mondott? –kérdezte HimChan.
-Azt, hogy titeket aranyosnak tart de engem pedig kedvel, mint srácot. –mondtam.
-Ajaj Zelo.... Mindjárt te is becsajozol nem csak YongGuk hyung. –mondta DaeHyun.
-Nem! –tiltakozott YongGuk. –Hyung nem engedné. Nekem is alig akarta megengedni, hogy egy modellel legyek együtt. Jina csak egy csaj. Végképp nem engedné meg.
-És ha nem csak egy csaj? Ha többet tud, mint egy csaj? Igaz rajongó de őt is tisztelni kell. –mondtam.
-Miben tudna többet, mint egy akármelyik rajongónk? –kérdezte YongGuk.
-Nem tudom. De akkor is.... –makacskodtam.
-Abban igazad van, hogy tisztelni kell mert a barátnőm legjobb barátnője de nem kivételezünk vele. –mondta YongGuk.
-De Hyung.... –makacskodtam még mindig.
-Nincsen semmi de meg Hyung. Ennyi. Szerintem a témát is hanyagoljuk. –mondta YongGuk. Innentől kezdve egész nap néma voltam. Csináltam amit a többiek mondanak.

14. fejezet: Ha gondolod

-Jó 5 perc és megyek. –mondta. YongGuk kiment. Zelo megfogta a kezemet majd a szobájába húzott.
-Zelo te mit csinálsz? Minek húztál be? –kérdeztem mosolyogva.
-Ülj le. –mondta. Lefeküdtem az ágyra. –Be ne takarjalak?
-Betakarhatsz ha gondolod. –mosolyogtam. Zelo odajött mellém Betakart majd adott egy hosszú puszit az ajkamra.
-Parancsolj! –vigyorgott. –Úgy befeküdnék melléd és itthon maradnék veled.
-Tényleg? És mit csinálnál velem? –incselkedtem mosolyogva.
-Hát lassan odamennék hozzád befeküdnék melléd. Csókolnám a nyakadat az ajkaidat és mindenedet. Aztán szépen levenném a ruháidat. Jó inkább nem folytatom mert saját magamat izgatom ezzel. –mondta mosolyogva.
-Honnan tudod, hogy engem nem izgatsz ezzel? –kérdeztem.
-Nem látszik rajtad. –mondta. Kikeltem az ágyból majd odamentem hozzá. Átkaroltam a nyakát majd megcsókoltam. –Öltöznöm kell!
-Segítek neked levetkőzni. –mondtam majd levettem a felsőjét.
-Jól hangzik. De nem kell. –mondta.
-Akkor miért hívtál ide? –kérdeztem.
-Csak azt akartam, hogy a közelemben legyél. –mondta majd megcsókolt.
-Zelo.... Öltözz én átmegyek a szobámba átöltözök és lemegyek a konyhába. –mondtam.

13. fejezet: Zelo

-És ha egyszer csak azt mondanám neked, hogy szeretlek akkor te mit reagálnál rá? –kérdezte mosolyogva.
-Először lefagynék utána pedig gondolkodási időt kérnék. Aztán visszautasítanálak és egyszer csak úgy váratlanul megcsókolnálak. –mondtam.
-Mikor volt utoljára pasid? –kérdezte.
-Nem volt egyetlen egy normális kapcsolatom. De úgy 2 éve. –mondtam. –Neked?
-Én még egyszer sem voltam igazán szerelmes. –mondta majd mellém jött és a korlátnak támaszkodott. Megfordultam majd én is a korlátra támaszkodtam. –Milyen hosszú volt az kapcsolatod?
-2 hét. –nevettem.
-2 hét? –kérdezte nevetve.
-Igen. –mosolyogtam. –Te milyen hosszúra szeretnéd az 1. kapcsolatodat?
-5 év. Dehogy csak hülyülök. Ahogy a sors hozza. Nem szeretek előre tervezni. –mondta.
-És hány év együtt lét után kérnéd meg a barátnőd kezét? –kérdeztem mosolyogva.
-Úgy 6-7 év. –mondta mosolyogva. –Te? Mármint mennyi év után mennél hozzá egy pasihoz?
-6 vagy 6 és fél. –mosolyogtam.
-És gyerek? –kérdezte.
-Úgy 1 év házasság után. –mondtam. –Te?
-Szintén 1 év. –mondta. Ránéztem majd elmosolyodtam. –Mi az?
-Szép szemed van. –mondtam.
-Kösz. Anyámtól örököltem. –mondta.
-Nagyon szép. De miért kérdeztél a kapcsolatról? –kérdeztem.
-Csak kíváncsi voltam. –mondta majd egy kicsit közelebb hajolt hozzám.
-Mit szeretnél még tudni rólam? –kérdeztem miközben közelebb hajoltam hozzá.
-Megcsókolhatlak? –kérdezte.
-Miért? Szeretnél? –kérdeztem vissza.
-Igen vagy nem? –kérdezte. A leheletét éreztem az ajkamon. Belemarkoltam a hajába majd Zelo közelebb húzott magához és megcsókolt. Bementünk a szobámba. Zelo a gardrób ajtajához nyomott majd a nyakamat kezdte el csókolni.
-Oh Zelo.... –mondtam.
-Mi az? Rosszul csókolok? Bocsi de ez az első csókom. –mondta.
-Zelo.... Ahhoz képest, hogy ez az első csókod.... Nagyon jól csinálod. –mondtam majd megcsókoltam. A nyelvemet áttoltam ajkai között. Aztán éreztem, hogy Zelo a nyelvével simogatni kezdi a nyelvemet.
-Hmm.... Menjünk ki az erkélyre. Ha tovább bent maradunk a szobába fogalmam sincs mit csinálok veled. –mondta egy huncut mosollyal kísérve.
-Csak még egy utolsó csókot. –mondtam majd visszahúztam és újra megcsókoltam.
-Hmm.... Jó. –mondta.
-Most már mehetünk. –mondtam mosolyogva. Kimentünk majd a korlátra támaszkodtunk. Beszélgetni kezdtünk. Zeloval nagyon jól el lehet hülyülni. Olyan kis bolond. Egy idő után hallottunk egy ajtó nyitódást. Oldalra néztünk de hátulról jött YongGuk. A srácoknak menniük kellett próbálni.

12. fejezet: Én sem....

Bementem a szobámba majd levettem a köntösömet és befeküdtem az ágyamba. Betakaróztam. Olyan nehezen tudtam elaludni. Egész idő alatt forgolódtam. Végül elegem lett. Kitakaróztam. Így tudtam másfél órát aludni. Aztán újra forgolódni kezdtem. Egy ideig így feküdtem de hajnali 4 órakor már tényleg elegem lett. Kikeltem az ágyból kinyitottam az erkély ajtót és kimentem. A házban mindenki aludt. Az utca csendes volt. Hűs szellő járkált. Jó érzés volt. Egy idő után kirázott a hideg. Aztán csak azt éreztem, hogy valaki betakarja a hátamat. Megfordultam és Zelo volt az. Felnéztem az arcába.
-Meg ne fázz. –mondta mosolyogva.
-Ne aggódj nem fogok. –mondtam.
-Miért nem alszol? –kérdezte.
-A szobában melegem volt és alig bírtam aludni. Te miért nem alszol? –kérdeztem vissza.
-Úgy szintén. –mosolygott.
-Látom rajtad, hogy kérdezni akarsz valamit. Tedd fel nyugodtan. –mondtam.
-Miért kérted meg Kimiet, hogy meséljen JongUpról, HimChanről és rólam? –kérdezte.
-Mert a bandából ti 3an vagytok a legszimpatikusabbak. –mondtam.
-Már, mint milyen értelemben? –kérdezte mosolyogva.
-Hát.... HimChan meg JongUp csak úgy mert olyan kis aranyosak. Te pedig így megfogtál a koroddal is meg mindeneddel. –mondtam mosolyogva.

11. fejezet: ~HimChan szemszöge~

De gyönyörű mosolya van. Mi van veled HimChan? Szerelmes vagy? Neeeem.... Az nem lehet. Nem lehetek szerelmes. Hisz alig ismerem. De olyan aranyos.... Nem, nem, nem és nem! Csak egy rajongó. Aki nagyon szép, aranyos és megértő.... Nem HimChan te karrierista vagy. Nem lehetsz szerelmes. Hyung úgy sem engedné meg. Odamentem a srácokhoz majd leültem.

-Szép mi? –kérdezte JongUp.

-Jó fej és nagyon tisztelet tudó a kora ellenére is. –mondtam.

-Honnan tudod? –kérdezte DaeHyun.

-Beszélgettünk az erkélyen. –mondtam.

-Miről? –kérdezte Zelo.

-Csak ilyen ismerkedős. Kimie mesélt rólunk neki. Szinte mindent tudott rólam. Megkérte Kimiet, hogy JongUpról, Zeloról és rólam meséljen neki. –mondtam.

-Rólam? Minek? –kérdezte Zelo.

-Mit tudom én.... Biztos érdekled őt. Hisz egy korúak vagytok –mondtam.

-Megmondom őszintén aranyos meg szép lány de ha rajtam múlik csak barát. –mondta JongUp.

-Ja.... –mondtam.

-HimChan gyere csak! Beszélnem kell veled! –mondta YongGuk.

-Jól van. –mondtam majd felálltam az asztaltól és YongGukkal elindultunk a lépcső felé. Bementünk YongGuk szobájába. Becsuktam az ajtót majd leültem az egyik székre.

-Mi van veled HimChan? –kérdezte YongGuk.

-Semmi. –mondtam.

-Őszintén kérdezem, mint barát a baráttól. De nem úgy látszik mintha nem lenne semmi bajod. Ma délelőtt tök jól el voltál amióta itt van Jina azóta olyan vagy, mint aki nem tud mit csinálni magával. Olyan vagy, mint én amikor.... Ugye nem vagy szerelmes Jinaba? –kérdezte.

-Nem. –füllentettem.

-HimChan őszintén. –mondta YongGuk.

-Nem tudom. Lehet. Fogalmam sincs. Aranyos csaj, megértő, szép és nagyon tisztelet tudó de szerintem jobb lenne csak barátként. Te se engednéd meg Hyung sem. –mondtam.

-Én engedném de Hyung kétlem. –mondta. –Próbálj meg csak barátként tekinteni rá.

-Jó. De én megyek aludni. –mondtam.

-Jó éjt HimChan. –mondta.

-Neked is. –mondtam. Kimentem a szobából majd a sajátomba vettem az irányt. Elmentem zuhanyozni. Kész lettem majd befeküdtem az ágyamba és hamar el is aludtam.

10. fejezet: HimChan

Egy ideig kint voltam. Aztán valaki kopogott.

-Igen? –kérdeztem.

-Rendelünk valami vacsorát kérsz valamit? –kérdezte YongGuk.

-Kösz de nem vagyok éhes. –mondtam.

-Szólj ha mégis kérsz valamit. –mondta majd kiment. Én bementem a telefonomért. Felhívtam anyát. Miközben kicsenget visszamentem az erkélyre. Anya felvette majd egy ideig beszéltünk. Aztán kijött HimChan is az erkélyre. Lassan odajött hozzám.

-Jóéjt kincsem. –mondta anya.

-Nektek is. Mondd meg Minnek, hogy puszilom és nagyon hiányzik. –mondtam majd kinyomtam.

-Min a pasid? –kérdezte.

-Mi? Neeeem.... Még csak az kellene. Távoli rokon. –mosolyogtam.

-Te nem eszel? –kérdezte.

-Nem. Nem vagyok éhes. –mondtam. –Te? Miért nem eszel a srácokkal?

-Képzeld nem vagyok éhes. –mosolygott.

-Értelek. –mondtam.

-Tudod, hogy Kimie nagyon sokat mesélt rólad? –kérdezte.

-Rólam? Mit lehet rólam olyan sokat mesélni? Egy hülye csaj vagyok aki 17 éves kora ellenére nem szokott bulizni se pasizni. –mondtam. –Tényleg nagyon sok.

-Nem vagy hülye. Amennyire ismerlek szerintem szép vagy aranyos 17 éves aki nem szokott bulizni se pasizni. Ami egy kicsit meglepő. Mostani koreai 17 évesek amit csinálnak.... Hát te legalább rendes vagy hozzájuk képest. –mondta.

-De igenis hülye vagyok. Hol fognak engem felvenni Dél-Korea leghíresebb egyetemére? Mikor fogok én megtanulni majdnem minden hangszeren játszani? Hol jártam én 5 évesen zongora akadémiára? –kérdeztem mosolyogva.

-Tehát tudsz róla.... –mondta.

-Megkértem Kimiet, hogy meséljen rólad, JongUpról és Zeloról. Amiket pedig mondott. Hát.... Tényleg aranyos vagy! –mondtam. HimChan adott egy puszit az arcomra.

-Szeretnélek jobban megismerni. –mondta mosolyogva.

-Majd megfogsz. Az idő során. –mondtam.

-De csak pár hónapig leszel itt velünk. Aztán visszautazol. –mondta.

-Nem.... Én nem utazok sehova. Haza költöztünk. Mivel a szüleim is koreaiak így tényleg haza költöztünk. –mosolyogtam.

-Szóval velünk fogsz most már lakni? –kérdezte vigyorogva.

-Csak akkor ha nem leszek útban. Vagyis csak akkor ha nem zavarlak titeket. –mondtam.

-Engem nem zavarsz. Szerintem Kimiet sem fogod zavarni. –mondta.

-Hát jó. De YongGuk akár mikor kitehet. –mondtam.

-Őt meggyőzi majd Kimie. –mosolygott.

-De inkább jó kislány leszek és szót fogadok. Így tuti, hogy nem fog kitenni YongGuk. –mondtam.

-Hmm.... Ez is egy jó ötlet. –mondta.

-De álmos vagyok. –ásítottam. –Elnézést.

-Nem kell elnézést kérned. –mondta.

-Én most lemegyek inni aztán bebújok az ágyba ha nem gond. –mondtam.

-Csak nyugodtan. –mondta. Bementem a szobámba becsuktam az erkély ajtót majd kimentem a szobából. Le a lépcsőn majd be a konyhába. A srácok még mindig ettek.

-Hol vannak a poharak? Vagy kérhetnék egyet? –kérdeztem.

-Persze. –mondta Zelo majd felállt odajött hozzám majd levett egy poharat.

-Köszönöm. –mondtam mosolyogva. Zelo bólintott majd visszaült a helyére. Engedni kezdtem a csapból a vizet. Megtöltöttem a poharat majd megittam.

-Biztos nem vagy éhes? –kérdezte YongGuk.

-YongGuk biztos nem vagyok éhes. –mondtam. –Ja és ha nem gond akkor elmennék aludni. Hosszú és fárasztó volt az út.

-Jó menj csak nyugodtan. –mondta YongGuk.

-Jó éjt srácok. –mondtam majd elindultam a lépcső felé.

-Jó éjt. –mondták. Amikor odaértem a lépcsőhöz HimChan akkor jött le.

-Jó éjt Himchan. –mosolyogtam.

-Neked is Jina. –mosolygott vissza HimChan.

9. fejezet: Sajnálom

-Annyeong! Miben segíthetek? –kérdezte egy srác nagyon mély hangon.

-Annyeong! Én Kim Shin Yeong.... –kezdtem.

-Nincs itthon. –vágott bele a mondatomba.

-Tudom. De én Ji-na Choi vagyok. Kimie barátnője. Azt mondta ide kell jönnöm. De akkor elnézést a zavarásért. Én akkor megyek is. Sajnálom! –hadartam el majd megfordultam és indulni készültem.

-Oh.... Hé.... várj! –szólt utánam. –Sajnálom az előbbit. Nem akartam megbántani csak elfelejtettem, hogy Kimie barátnője most jön.

-Semmi baj. Én tényleg nem akarok zavarni. –mondtam.

-Nem zavarsz. Gyere be. –mondta majd segített bevinni a csomagokat.

-Köszönöm. –mondtam.

-Az emleten vannak a szobák és a hozzá tartozó fürdőszobák. Nem tudom Kimie melyik szobát akarja neked adni. Itt van akkor a nappali. Itt a konyha és az étkező. Itt van egy fürdőszoba. Ez pedig egy medence tér. Itt, mint látod van bárpult, medence, pezsgőfürdő és szauna. Mi itt szoktunk kikapcsolódni. Ha pasit szeretnél idehozni akkor szólj vagy nekem vagy Kimienek. –mondta.

-Oh emiatt nem kell félnie. Nem vagyok valami nagyon pasizós típus. –mondtam.

-Hyung mi lesz a.... Hé.... Szia. –mondta az egyik srác. Utána jöttek a többiek is.

-Szóval. Én vagyok Bang YongGuk a B.A.P vezetője, rappere és Kimie pasija. –mondta. –Aki elsőnek jött be. Ő Choi JunHong de mi csak Zelonak hívjuk, legfiatalabb, táncos és rapper....

-Nem muszáj bemutatni. Kimie elmondott mindent meg amúgy is hallgatom a zenéteket és elég gáz lenne ha nem ismerném a tagokat. De ha szeretnéd nyugodtan folytathatod. Hát ha tudsz valami újat mondani. –mosolyogtam.

-Tényleg hallgatod? És mi a véleményed? –kérdezte YongGuk.

-Hát.... –kezdtem.

-Ilyen rossz? –kérdezte YoungJae.

-Mi? Neeeem.... Nagyon is jó énekesek vagytok tényleg. Mindegyik albumotok nagyon tetszik főleg a mostani a Bad Man. De most a Hurricane és a Coffee Shop MV és a szám is nagyon tetszik. Rohadt tehetségesek vagytok. –mondtam.

-Jó egy Baby véleményét hallani. –mondta HimChan. Majd megcsörrent a telefonom.

-Ez Kimie. Fel kell vennem. –mondtam. Majd egy kicsit félre mentem. Kimie elmondta, hogy melyik az én szobám felmentem és benéztem. Véletlenül rossz szobába mentem be. Végül kiderült, hogy a DaeHyuné. Az enyém a szembe lévő szoba. Bementem és minden kék volt. Én elkezdtem hálálkodni Kimienek telefonon keresztül. Aztán letettem és a telefont az ágyra dobtam. Volt egy nagy erkélyem ami 4 szobát kapcsolt össze. A JongUpét, a HimChanét, a Zeloét és az enyémet. Kilátás nagyon szép volt. A távolban lehetett látni a TS székházát. Felvittem a bőröndöket a szobámba majd kipakoltam. Lezuhanyoztam majd felvettem a selyem hálóingemet majd rá a köntösömet és kimentem az erkélyre.