12. fejezet: Én sem....

Bementem a szobámba majd levettem a köntösömet és befeküdtem az ágyamba. Betakaróztam. Olyan nehezen tudtam elaludni. Egész idő alatt forgolódtam. Végül elegem lett. Kitakaróztam. Így tudtam másfél órát aludni. Aztán újra forgolódni kezdtem. Egy ideig így feküdtem de hajnali 4 órakor már tényleg elegem lett. Kikeltem az ágyból kinyitottam az erkély ajtót és kimentem. A házban mindenki aludt. Az utca csendes volt. Hűs szellő járkált. Jó érzés volt. Egy idő után kirázott a hideg. Aztán csak azt éreztem, hogy valaki betakarja a hátamat. Megfordultam és Zelo volt az. Felnéztem az arcába.
-Meg ne fázz. –mondta mosolyogva.
-Ne aggódj nem fogok. –mondtam.
-Miért nem alszol? –kérdezte.
-A szobában melegem volt és alig bírtam aludni. Te miért nem alszol? –kérdeztem vissza.
-Úgy szintén. –mosolygott.
-Látom rajtad, hogy kérdezni akarsz valamit. Tedd fel nyugodtan. –mondtam.
-Miért kérted meg Kimiet, hogy meséljen JongUpról, HimChanről és rólam? –kérdezte.
-Mert a bandából ti 3an vagytok a legszimpatikusabbak. –mondtam.
-Már, mint milyen értelemben? –kérdezte mosolyogva.
-Hát.... HimChan meg JongUp csak úgy mert olyan kis aranyosak. Te pedig így megfogtál a koroddal is meg mindeneddel. –mondtam mosolyogva.