-Igen? –kérdeztem. Nyílt az ajtó és HimChan dugta be a fejét.
-Csak én vagyok az. Gyertek vacsorázni. –mondta.
-Jó. –mondta Zelo majd kimásztunk az ágyból. Lementünk majd leültünk. Köztem, YongGuk és Kimie között egy kicsit feszült volt a hangulat.
-Én még sem vagyok éhes. –mondtam majd megfogtam a tányéromat és visszatettem a helyére. Aztán felmentem a szobámba.
Elmentem zuhanyozni majd felhívtam anyut. Beszélgettünk egy ideig aztán letettük. Kimentem az erkélyre. Mindenki kint volt az udvaron és HimChan születésnapját ünnepelték. Így úgy döntöttem lemegyek és legalább felköszöntöm. Megfogtam az ajándékát és lementem majd egy kicsit távolabb tőlük megálltam.
-HimChan gyere egy picit. –szólaltam meg. Mosolyogva jött oda hozzám.
-Mi az? Valami baj van? –kérdezte.
-Nem csak annyit akartam, hogy.... –mondtam majd elhallgattam.
-Hogy? –kérdezte.
-Boldog születésnapot HimChan! –mosolyogtam majd odanyújtottam neki az ajándékot.
-Jina ez mi? –kérdezte amikor kibontotta az ajándékát.
-Egy kis apróság. –mondtam.
-Egy arany karóra nem apróság. –mondta.
-Nem érdekel HimChan! Ez az én ajándékom neked. Szeretném ha elfogadnád semmiféle kifogás nélkül. –mondtam.
-Köszönöm. –mondta majd átölelt.
-Nincs mit. –mondtam. –Én köszönöm, hogy mindig olyan jó voltál hozzám.
-Oh.... Jina. –mosolygott.
-De én megyek is! Nem akarok zavarni. –mondtam.
-Nem zavarsz. Maradj nyugodtan. –mondta JongUp.
-Neeeem amúgy is fáradt vagyok. –mondtam majd bementem a házba és felmentem a szobámba. Becsuktam az ajtót és az erkélyre vettem az irányt. Lenéztem a többiekhez. Zelo pont felnézett. Rámosolyogtam majd ő amikor a többiek nem figyeltek egy szívecskét mutatott. Ezen elmosolyodtam dobtam neki egy puszit majd bementem a szobámba. Levettem a köntösömet. Bebújtam az ágyba és elhatároztam, hogy amikor a többiek nem lesznek itthon elmegyek innen. Itt csak rosszat teszek. Van egy kis pénzem abból próbálok egy albérletet venni utána meg elkezdek dolgozni.
-Perverz állat.... Hogy tehet ilyet egy csoda szép lánnyal. Ilyet nem csinál egy igazi férfi. Ha meg akar kapni téged vagy szerelmes beléd akkor nem így kell csinálnia. –mondta Zelo. Ezen elmosolyodtam.
-Te hogyan csinálnád? –kérdeztem mosolyogva.
-Hát.... Először megismernélek közelebbről mintha barátkoznék veled. Aztán elmondanám neked, hogy szeretlek és szeretném ha a barátnőm lennél. Aztán úgy vinnélek ágyban, hogy a barátnőm vagy. –mondta mosolyogva.
-Sokkal értelmesebb eljárás. –mondtam mosolyogva majd odahajoltam hozzá.
-Mire készülsz? –kérdezte.
-Meg akarlak csókolni. –mondtam. Lassan ajkaihoz érintettem ajkaimat. Egy kicsit meglepődtem mert Zelo lassan átcsúsztatta nyelvét a számba. Percekig ízlelgettük egymás nyelvét majd rámásztam és hajába túrtam. Zelo még jobban magára húzott majd átölelte a derekamat. Az egyik kezemmel haj tincseivel játszottam a másikkal pedig simogatni kezdtem a testét. Zelo beleharapott az ajkamba. Erre egy kicsit felszisszentem.
-Mi a baj? –kérdezte.
-Csak egy kicsit fájt, hogy az ajkamba haraptál de nincsen semmi baj. –mosolyogtam.
-Akkor jó. –mondtam majd megcsókolt.
-Hmm.... –mondtam majd lejjebb mentem a nyakára. Gyengéden nyakába haraptam majd adtam rá egy puszit és tovább haladtam. A kulcscsontjára értem. Zelo hátra hajtotta a fejét és halkan nyögött.
-Ah.... Jina.... Ez csodálatos. –mondta. Majd valaki hirtelen kopogott. Én gyorsan Zelo mellé feküdtem majd úgy csináltam mintha semmi sem történt volna.
-Jina.... Minden rendben van? –kérdezte YoungJae.
-Igen csak egy kutya követett és én meg elkezdtem rohanni. –füllentettem. A többiek nevetni kezdtem. Csak ha tudnátok mi az igazság nem nevetnétek.
-Biztos minden rendben van? –kérdezte DaeHyun.
-Persze. Én a szobában leszek. –mondtam majd felmentem. Egy ideig egyedül voltam a szobában majd valaki bejött. Zelo volt az. Lemásztam az ágyról majd odamentem hozzá és szorosan magamhoz öleltem. Zelo előtt már nem bírtam visszafogni a sírást. Elindult az ágy felé. Lefektetett majd mellém feküdt.
-Minden rendben van? –kérdezte.
-Nem.... –ráztam a fejem.
-Mi történt? –kérdezte.
-Amikor haza mentem anyuékhoz akkor mivel van kulcsom simán bementem a házba. Elkezdtem keresni anyuékat de nem voltak sehol sem. Min mondta, hogy nincsenek itthon. Én meg kérdeztem tőle, hogy mit csinált velük. Ő mondta, hogy csak dolgozni vannak. Erre én mondtam, hogy akkor megyek majd visszajövök később és elindultam az ajtó felé. Ő erre magához húzott csókolgatni kezdett és levette a felsőmet majd megfogta a kezemet és bevezette a nadrágjába. Aztán ellöktem magamtól felöltöztem majd megfogtam a táskámat és elrohantam. Idáig pedig meg sem álltam. –mondtam majd újra sírni kezdtem.
Láttam YongGukon és Kimien, hogy mérgesek rám de akkor is.... Egész úton ezen rágódtam majd odaértem anyuékhoz. Mivel volt kulcsom csak simán bementem.
-Anyu, apu.... Megjöttem. –kiabáltam.
-Nincsen itthon. –szólalt meg valaki mögöttem. Megfordultam és egy kicsit megijedtem. Min volt az de túl közel volt hozzám.
-Mit csináltál velük? –kérdeztem.
-Csak dolgoznak. –mondta.
-Értem akkor én most megyek is. –mondtam majd az ajtó felé indultam. De Min megfogta a kezemet és visszahúzott magához.
-Kérlek ne menj el. –mondta majd mélyen a szemembe nézett. Nem tudtam semmit se mondani se csinálni. Őszintén szólva megijedtem. Féltem.... Nagyon féltem és már majdnem sírtam a félelemtől.
-Mit.... Mit akarsz velem csinálni? –kérdeztem félve.
-Semmi rosszat. –mondta majd elvette a táskámat ledobta a földre majd benyúlt a felsőm alá. Levette én pedig csak ott álltam én próbáltam eltakarni magam. Sírni kezdtem Min pedig közeledni. Magához húzott megfogta a kezemet majd bevezette a nadrágjába majd a boxerébe. Rám jött a hányinger. Jó pasi de azért ez egy kicsit túlzás.... Felemelte az arcomat majd csókolni kezdett én nem csókoltam vissza. Kigombolta a nadrágomat majd leakarta húzni rólam de én nagy nehezen eltoltam magamtól. Felkaptam a felsőmet, felvettem majd a táskámat a kezembe vettem és kirohantam a házból. Egészen a B.A.P házáig meg sem álltam. Gyorsan berohantam a házba majd becsuktam magam után az ajtót. Alig kaptam levegőt. Ez felért egy maratoni futó versennyel. A többiek a nappaliban voltak és engem néztek, hogy mi a bajom van.
2014. Április 19.:
Az utolsó évemet a suliban befejezem azután nem tudom mit fogok csinálni. Talán egyetemre megyek vagy elkezdek valamit dolgozni. Fogalmam sincs de muszáj lesz mert nem akarom, hogy YongGuk kirakjon a házból. Úgy döntöttem, hogy ma haza megyek anyuékhoz meglátogatom őket. Aztán haza jövök és csinálok valami vacsit Kimienak és a srácoknak. Viszont ma van HimChan születésnapja. Reggel felkeltem felöltöztem. Meg fogtam a táskámat, lementem a konyhába inni és mindenki lent volt. -Jó reggelt! –mondtam.
-Szia! –mondta Kimie. –Gyere ülj le te is és egyél.
-Nem vagyok éhes. .-mondtam.
-Hova mész? –kérdezte YongGuk.
-Megnézem mi van anyuékkal. –mondtam.
-Jó de ne gyere soká. –mondta YongGuk.
-De ott van Min. –mondta Kimie.
-Tudom.... Vele is tisztázni akarom a dolgokat. –mondtam.
-Te normális vagy? –kérdezte Kimie.
-Elmegyek veled. –mondta YongGuk.
-Nem kell YongGuk. Majd én megyek vele. –mondta Kimie.
-Nem kell senkinek sem eljönnie velem. Tudom nem vagyok felnőtt de 5 éves sem. Köszönöm, hogy jönni akartok velem de nem kell. –mondtam már-már idegesen. Elindultam az ajtó felé.
-Vigyázz legalább magadra. –mondta HimChan.
-Sziasztok! –mondtam majd el is mentem.
Amikor hazajöttek a srácok a szememmel egyből YongGukot kezdtem keresni. Aztán ő lépett be utoljára. Jina még mindig sírt. Szegény már vagy egy fél órája sír. Nagyon rendes volt YongGuktól, hogy odajött és próbálta ő is megvigasztalni. De Jina inkább felrohant a szobába. Aztán Zelo pedig utána ment. Remélem nem fogja még jobban megbántani.
-Milyen volt a próbátok? –kérdeztem.
-Fárasztó. –mondta Daehyun.
-Ez ezzel jár. –mondtam.
-Neked a fotózás? –kérdezte HimChan.
-Jó volt. –mondtam.
-Csak? –kérdezte YongGuk.
-Hiányoztatok te pedig főleg YongGuk. –mondtam. A srácok odajöttek hozzám majd átöleltek. Aztán felmentek a szobájukba. YongGuk magához húzott majd átölelt.
-El kell mondanom neked valamit. –mondta.
-Mi az? –kérdeztem aggódva.
-Van egy olyan érzésem, hogy HimChan és Zelo szerelmesek Jinaba. De inkább csak Zelo. –mondta.
-Akkor nem kellene őket Jina közelébe engedni? –kérdeztem.
-Azt, hogy? Itt lakik velünk. –mondta.
-Nem tudom édes. –mondtam.
-Mi a baj? –kérdezte.
-Csak fáradt vagyok és fáj a fejem. –mondtam.
-Oh. Gyere! –mondta majd megfogta a kezemet és felvezetett a szobánkba. Elkezdett vetkőztetni majd elmentünk zuhanyozni. Zuhanyzás közben YongGuk egyre többször és egyre szenvedélyesebben csókolt. Olyan csodálatos pasi. Azok az ajkai pedig.... Ah.... Annyira hiányzott YongGuk.
-Oh Zelo.... De YongGuk nem engedné meg. –mondtam.
-YongGuk hyung megengedné de Hyung már kevésbé. –mondta Zelo.
-Komolyan? –kérdeztem.
-Igen. Még ő mondta. –válaszolt Zelo.
-Tehát szerelmes vagy belém. –mosolyogtam.
-Igen. Totálisan szerelmes vagyok beléd. Ilyet még nem éreztem senki iránt. –mondta. –Te?
-Én?.... Hát.... Én nem szeretlek. Hanem imádlak. –vigyorogtam.
-Ahh.... Még azt hittem, hogy nemet mondasz. –mondta.
-Soha nem bírnék neked nemet mondani. –mosolyogtam.
-Igen? –kérdezte miközben végignézett rajtam.
-Zelo ha csak azért vagy velem.... –kezdtem de Zelo megcsókolt.
-Én nem csak azért vagyok veled. Szeretlek! –mondta majd újra megcsókolt.
-Én is szeretlek Zelo! –mondtam.
Amint haza értünk valaki sírására lettünk figyelmesek még a bejárati ajtóban lepődött fejjel néztünk össze a srácokkal. Beléptünk a házba majd a nappaliba. A kanapén Jina és Kimie ült. Totál ledöbbentem. Nem tudtam semmit se tenni. Nagyon váratlanul ért, hogy Jina sírt. Amikor pedig hallottam, hogy egy srác szerelmes belé. Azt hittem rájött, hogy szeretem. Igen szerelmes vagyok Jinaba. Nagyon kedves aranyos és csinos lány. Még hozzá pont velem egy idős. Nagyon szeretem és életem vágya, hogy együtt legyünk és olyan boldogok legyünk, mint YongGuk és Kimie. Aranyosak együtt. Mindig reménykedem benne, hogy Jina viszont szeret. Amikor felrohant a szobájába utána akartam menni. De YoungJae megfogta a csuklómat és visszatartott.
-Mióta sír? –kérdezte YongGuk.
-Úgy egy fél órája. –mondta Kimie.
-Ki ez a rokon? Hol lakik? –kérdezte HimChan.
-Ha jól tudom Jina szüleivel lakik. Már úgy 2-3 éve. Meg valamilyen Min. –mondta Kimie.
-Nekem beszélnem kell Jinaval. –mondtam.
-Zelo. Akkor menj fel de ne bántsd meg. Ne mondj neki olyan dolgot ami a szerelemmel vagy a pasikkal kapcsolatos. –mondta Kimie.
-Jó nem fogom. –mondtam majd felmentem a szobájába. Bekopogtam majd beléptem. Jina kint volt az erkélyen. Megfogtam egy zsebkendőt és egy vékony lepedőt. Kint egy kicsit hűvös volt az idő. Kimentem én is az erkélyre majd a hátára terítettem a lepedőt. Átkaroltam a vállát majd odatartottam neki a zsebkendőt.
-Köszönöm. –szipogta.
-Jól vagy? –kérdeztem.
-Jobban, hogy itt vagy velem. –mondta majd halványan rám mosolygott.
-Mi történt? –kérdeztem.
-Van egy távoli rokon aki már 3 éve lakott nálunk. Ugyebár mi elköltöztünk és ő is jött. Én ezért kerültem ide hozzátok mert a ház csak 3 embernek kényelmes. Így én ideköltöztem. A rokonom Min pedig belém szeretett és most jött rá, hogy nem vagyok a közelében. Mi lenne akkor ha a közelében lennék? Megerőszakolna amikor a szüleim késő estig dolgoznak? –kérdezte majd újra sírni kezdett.
-Ilyenre ne is gondolj! Én itt vagyok neked. Mármint én és a srácok meg Kimie. –mondtam. Jina odabújt hozzám. Ez egy kicsit váratlanul ért de közelebb húztam magamhoz és én is átöleltem.
-Zelo te mit érzel irántam? –kérdezte.
-Aranyos vagy. Nagyon szimpatikus vagy nekem. Próbák után alig várom, hogy a közeledben lehessek vagy lássalak. –mondtam.
-Tehát szeretsz? –kérdezte.
-Mondhatjuk úgy is. –mondtam mosolyogva. Jina egy kicsit közelebb hajolt hozzám majd megcsókolt. Belemarkoltam hosszú hajába. Szorosabban öleltem magamhoz. –Te?
-Szeretlek! –mondta majd újra megcsókolt. Bementünk a szobába majd lassan ás óvatosan lefektettem Jinat az ágyra. –Várj! De nem tudom, hogy milyen egy kapcsolat. Mármint félek egy kapcsolattól.
-Ne aggódj mert én is félek egy kapcsolattól. –mondtam.
-Akkor ebben is egyezünk. –mondta mosolyogva.
-Igen. Szeretnék a barátod lenni mármint a szerelmed. –mondtam.
2013. Június 26.:Hamar elteltek a napok és egyszer csak azt vettem észre, hogy már 1 hét is oda van. Miután elmentek a srácok a szokásos próbára reggelizni kezdtem. Elmosogattam majd felmentem a szobámba. Lefeküdtem majd egy kicsit gondolkodni kezdtem Minen. Milyen jó pasi az állítólagos „távoli rokon”. Aztán csörögni kezdett a telefonom. Felvettem és Min volt az. Elmondta, hogy én is nagyon hiányzok neki. Plusz még azt is elmondta, hogy az elmúlt időben belém szeretett. Ezt pedig most vette észre, hogy én nem vagyok a közelében. Én elmondtam neki, hogy nem szeretem viszont mert a rokonom. Aztán letettük. Én kimentem az erkélyre sírni kezdtem, hogy miért pont velem történik meg. Szeretem Mint de nem úgy, mint egy pasit hanem, mint egy rokont. Jó fej lehet vele hülyülni. Meg amúgy is túl idős hozzám képest. 25 éves én meg csak 17. 8 év az elég durva én szerintem. Aztán hallottam, hogy valaki benyit a szobámba. Megfordultam és Kimie volt az. Odarohantam hozzá és sírni kezdtem.
-Jina.... Mi a baj? Rosszul bántak veled a srácok? –kérdezte.
-Nem.... Nagyon aranyosak és jó fejek velem mindenki. De.... –mondtam majd sírás lett a vége.
-Gyere le a nappaliba. –mondta. Lementünk majd leültünk a kanapéra.
-Kimie. Olyan jó, hogy most jöttél. –szipogtam.
-A szüleiddel van valami? –kérdezte.
-Nem. Szerencsére jól vannak. –mondtam.
-Akkor mi a baj? –kérdezte aggódva.
-Tudod Min nálunk lakott már egy ideje. –mondtam.
-Igen.... –mondta.
-Most felhívott és azt mondta, hogy szerelmes belém és ez most tudatosult benne amióta nem vagyok a közelében. –szipogtam.
-Mi? –döbbent le Kimie.
-Miért velem történik meg? Miért ilyen szar az életem? Miért? Mit tettem, hogy ezt kaptam? –kérdeztem. De egyikre sem tudtam semmi épkézláb magyarázatot. Majd megjöttek a srácok.
-Nem tudom Jina. Fogalmam sincs. –mondta Kimie.
-Kimie. Szia kicsim. Jó, hogy itthon vagy. –mondta YongGuk majd megcsókolta Kimiet.
-Utállak Kimie. Te olyan szerencsés vagy. Szép vagy. Itt van neked YongGuk aki nem 8 évvel idősebb, mint te ja és szeret te pedig viszont szereted. Míg nekem.... –mondtam.
-Ne aggódj Jina. Neked is lesz pasid. Csak ki kell várnod az időt. –mondta.
-Te könnyen beszélsz. –szipogtam.
-Mi a baj van? –ült le mellém YongGuk.
-Szerelmes belé egy srác. Most tudta meg. –mondta Kimie.
-Ez jó. Miért nem örülsz neki? –kérdezte YongGuk.
-De a srác 8 évvel idősebb, mint ő és ráadásul a rokonja. –mondta Kimie.
-Ne aggódj majd kiábrándul belőled. Ha egy ideig nem hívod nem találkozol vele úgyis mást fog szeretni. –mondta YongGuk nyugtatás képp.
-És ha nem? Hagyjuk így is el van cseszve az életem.... –mondtam majd felálltam a kanapéról és felrohantam a szobámba.
-Jó. –mondtam. Jina kimentem a szobámból. Az a hálóing rajta.... Totál beindultam rá. Férfiasságom mereven állt. Valami másra kell gondolnom.... Felöltöztem és egész idő alatt a próbára gondoltam. Amikor lementem Jina a konyhába volt HimChannel. Leültem a nappaliba a kanapéra és vártam a többieket. De egyszer csak HimChan átöleli Jinat és megpuszilja. Mi? Ezek együtt vannak? Fura érzés fogott el. Ilyet még soha nem éreztem. YongGuk biztos segít. De ha segítséget kérek tőle akkor el kell neki mondanom mi történt reggel. Azt viszont nem lehet. A srácok végül lejöttek. Megittuk a szokásos reggeli kávénkat és elindultunk. Egész úton meg sem szólaltam.
-Mi van veled Zelo? Olyan csendes vagy. –mondta YoungJae.
-Semmi. Csak álmos vagyok. –mondtam.
-De, hisz most keltél fel. –mondta DaeHyun.
-Nem.... Már hajnali 5 óta fent vagyok. –mondtam.
-Minek keltél akkor? –kérdezte YongGuk.
-Nem tudtam aludni. Melegem volt. Így kimentem az erkélyre és Jina is kint volt. Beszélgettünk. –mondtam.
-Miről? –kérdezte JongUp.
-Hát megkérdeztem, hogy miért érdeklődött rólunk Kimienél. –mondtam.
-Na? Mit mondott? –kérdezte HimChan.
-Azt, hogy titeket aranyosnak tart de engem pedig kedvel, mint srácot. –mondtam.
-Ajaj Zelo.... Mindjárt te is becsajozol nem csak YongGuk hyung. –mondta DaeHyun.
-Nem! –tiltakozott YongGuk. –Hyung nem engedné. Nekem is alig akarta megengedni, hogy egy modellel legyek együtt. Jina csak egy csaj. Végképp nem engedné meg.
-És ha nem csak egy csaj? Ha többet tud, mint egy csaj? Igaz rajongó de őt is tisztelni kell. –mondtam.
-Miben tudna többet, mint egy akármelyik rajongónk? –kérdezte YongGuk.
-Nem tudom. De akkor is.... –makacskodtam.
-Abban igazad van, hogy tisztelni kell mert a barátnőm legjobb barátnője de nem kivételezünk vele. –mondta YongGuk.
-De Hyung.... –makacskodtam még mindig.
-Nincsen semmi de meg Hyung. Ennyi. Szerintem a témát is hanyagoljuk. –mondta YongGuk. Innentől kezdve egész nap néma voltam. Csináltam amit a többiek mondanak.
-Jó 5 perc és megyek. –mondta. YongGuk kiment. Zelo megfogta a kezemet majd a szobájába húzott.
-Zelo te mit csinálsz? Minek húztál be? –kérdeztem mosolyogva.
-Ülj le. –mondta. Lefeküdtem az ágyra. –Be ne takarjalak?
-Betakarhatsz ha gondolod. –mosolyogtam. Zelo odajött mellém Betakart majd adott egy hosszú puszit az ajkamra.
-Parancsolj! –vigyorgott. –Úgy befeküdnék melléd és itthon maradnék veled.
-Tényleg? És mit csinálnál velem? –incselkedtem mosolyogva.
-Hát lassan odamennék hozzád befeküdnék melléd. Csókolnám a nyakadat az ajkaidat és mindenedet. Aztán szépen levenném a ruháidat. Jó inkább nem folytatom mert saját magamat izgatom ezzel. –mondta mosolyogva.
-Honnan tudod, hogy engem nem izgatsz ezzel? –kérdeztem.
-Nem látszik rajtad. –mondta. Kikeltem az ágyból majd odamentem hozzá. Átkaroltam a nyakát majd megcsókoltam. –Öltöznöm kell!
-Segítek neked levetkőzni. –mondtam majd levettem a felsőjét.
-Jól hangzik. De nem kell. –mondta.
-Akkor miért hívtál ide? –kérdeztem.
-Csak azt akartam, hogy a közelemben legyél. –mondta majd megcsókolt.
-Zelo.... Öltözz én átmegyek a szobámba átöltözök és lemegyek a konyhába. –mondtam.
-És ha egyszer csak azt mondanám neked, hogy szeretlek akkor te mit reagálnál rá? –kérdezte mosolyogva.
-Először lefagynék utána pedig gondolkodási időt kérnék. Aztán visszautasítanálak és egyszer csak úgy váratlanul megcsókolnálak. –mondtam.
-Mikor volt utoljára pasid? –kérdezte.
-Nem volt egyetlen egy normális kapcsolatom. De úgy 2 éve. –mondtam. –Neked?
-Én még egyszer sem voltam igazán szerelmes. –mondta majd mellém jött és a korlátnak támaszkodott. Megfordultam majd én is a korlátra támaszkodtam. –Milyen hosszú volt az kapcsolatod?
-2 hét. –nevettem.
-2 hét? –kérdezte nevetve.
-Igen. –mosolyogtam. –Te milyen hosszúra szeretnéd az 1. kapcsolatodat?
-5 év. Dehogy csak hülyülök. Ahogy a sors hozza. Nem szeretek előre tervezni. –mondta.
-És hány év együtt lét után kérnéd meg a barátnőd kezét? –kérdeztem mosolyogva.
-Úgy 6-7 év. –mondta mosolyogva. –Te? Mármint mennyi év után mennél hozzá egy pasihoz?
-6 vagy 6 és fél. –mosolyogtam.
-És gyerek? –kérdezte.
-Úgy 1 év házasság után. –mondtam. –Te?
-Szintén 1 év. –mondta. Ránéztem majd elmosolyodtam. –Mi az?
-Szép szemed van. –mondtam.
-Kösz. Anyámtól örököltem. –mondta.
-Nagyon szép. De miért kérdeztél a kapcsolatról? –kérdeztem.
-Csak kíváncsi voltam. –mondta majd egy kicsit közelebb hajolt hozzám.
-Mit szeretnél még tudni rólam? –kérdeztem miközben közelebb hajoltam hozzá.
-Megcsókolhatlak? –kérdezte.
-Miért? Szeretnél? –kérdeztem vissza.
-Igen vagy nem? –kérdezte. A leheletét éreztem az ajkamon. Belemarkoltam a hajába majd Zelo közelebb húzott magához és megcsókolt. Bementünk a szobámba. Zelo a gardrób ajtajához nyomott majd a nyakamat kezdte el csókolni.
-Oh Zelo.... –mondtam.
-Mi az? Rosszul csókolok? Bocsi de ez az első csókom. –mondta.
-Zelo.... Ahhoz képest, hogy ez az első csókod.... Nagyon jól csinálod. –mondtam majd megcsókoltam. A nyelvemet áttoltam ajkai között. Aztán éreztem, hogy Zelo a nyelvével simogatni kezdi a nyelvemet.
-Hmm.... Menjünk ki az erkélyre. Ha tovább bent maradunk a szobába fogalmam sincs mit csinálok veled. –mondta egy huncut mosollyal kísérve.
-Csak még egy utolsó csókot. –mondtam majd visszahúztam és újra megcsókoltam.
-Hmm.... Jó. –mondta.
-Most már mehetünk. –mondtam mosolyogva. Kimentünk majd a korlátra támaszkodtunk. Beszélgetni kezdtünk. Zeloval nagyon jól el lehet hülyülni. Olyan kis bolond. Egy idő után hallottunk egy ajtó nyitódást. Oldalra néztünk de hátulról jött YongGuk. A srácoknak menniük kellett próbálni.
Bementem a szobámba majd levettem a köntösömet és befeküdtem az ágyamba. Betakaróztam. Olyan nehezen tudtam elaludni. Egész idő alatt forgolódtam. Végül elegem lett. Kitakaróztam. Így tudtam másfél órát aludni. Aztán újra forgolódni kezdtem. Egy ideig így feküdtem de hajnali 4 órakor már tényleg elegem lett. Kikeltem az ágyból kinyitottam az erkély ajtót és kimentem. A házban mindenki aludt. Az utca csendes volt. Hűs szellő járkált. Jó érzés volt. Egy idő után kirázott a hideg. Aztán csak azt éreztem, hogy valaki betakarja a hátamat. Megfordultam és Zelo volt az. Felnéztem az arcába.
-Meg ne fázz. –mondta mosolyogva.
-Ne aggódj nem fogok. –mondtam.
-Miért nem alszol? –kérdezte.
-A szobában melegem volt és alig bírtam aludni. Te miért nem alszol? –kérdeztem vissza.
-Úgy szintén. –mosolygott.
-Látom rajtad, hogy kérdezni akarsz valamit. Tedd fel nyugodtan. –mondtam.
-Miért kérted meg Kimiet, hogy meséljen JongUpról, HimChanről és rólam? –kérdezte.
-Mert a bandából ti 3an vagytok a legszimpatikusabbak. –mondtam.
-Már, mint milyen értelemben? –kérdezte mosolyogva.
-Hát.... HimChan meg JongUp csak úgy mert olyan kis aranyosak. Te pedig így megfogtál a koroddal is meg mindeneddel. –mondtam mosolyogva.
