17. fejezet: ~Zelo szemszöge~

Amint haza értünk valaki sírására lettünk figyelmesek még a bejárati ajtóban lepődött fejjel néztünk össze a srácokkal. Beléptünk a házba majd a nappaliba. A kanapén Jina és Kimie ült. Totál ledöbbentem. Nem tudtam semmit se tenni. Nagyon váratlanul ért, hogy Jina sírt. Amikor pedig hallottam, hogy egy srác szerelmes belé. Azt hittem rájött, hogy szeretem. Igen szerelmes vagyok Jinaba. Nagyon kedves aranyos és csinos lány. Még hozzá pont velem egy idős. Nagyon szeretem és életem vágya, hogy együtt legyünk és olyan boldogok legyünk, mint YongGuk és Kimie. Aranyosak együtt. Mindig reménykedem benne, hogy Jina viszont szeret. Amikor felrohant a szobájába utána akartam menni. De YoungJae megfogta a csuklómat és visszatartott.

-Mióta sír? –kérdezte YongGuk.
-Úgy egy fél órája. –mondta Kimie.
-Ki ez a rokon? Hol lakik? –kérdezte HimChan.
-Ha jól tudom Jina szüleivel lakik. Már úgy 2-3 éve. Meg valamilyen Min. –mondta Kimie.
-Nekem beszélnem kell Jinaval. –mondtam.
-Zelo. Akkor menj fel de ne bántsd meg. Ne mondj neki olyan dolgot ami a szerelemmel vagy a pasikkal kapcsolatos. –mondta Kimie.
-Jó nem fogom. –mondtam majd felmentem a szobájába. Bekopogtam majd beléptem. Jina kint volt az erkélyen. Megfogtam egy zsebkendőt és egy vékony lepedőt. Kint egy kicsit hűvös volt az idő. Kimentem én is az erkélyre majd a hátára terítettem a lepedőt. Átkaroltam a vállát majd odatartottam neki a zsebkendőt.
-Köszönöm. –szipogta.
-Jól vagy? –kérdeztem.
-Jobban, hogy itt vagy velem. –mondta majd halványan rám mosolygott.
-Mi történt? –kérdeztem.
-Van egy távoli rokon aki már 3 éve lakott nálunk. Ugyebár mi elköltöztünk és ő is jött. Én ezért kerültem ide hozzátok mert a ház csak 3 embernek kényelmes. Így én ideköltöztem. A rokonom Min pedig belém szeretett és most jött rá, hogy nem vagyok a közelében. Mi lenne akkor ha a közelében lennék? Megerőszakolna amikor a szüleim késő estig dolgoznak? –kérdezte majd újra sírni kezdett.

-Ilyenre ne is gondolj! Én itt vagyok neked. Mármint én és a srácok meg Kimie. –mondtam. Jina odabújt hozzám. Ez egy kicsit váratlanul ért de közelebb húztam magamhoz és én is átöleltem.
-Zelo te mit érzel irántam? –kérdezte.
-Aranyos vagy. Nagyon szimpatikus vagy nekem. Próbák után alig várom, hogy a közeledben lehessek vagy lássalak. –mondtam.
-Tehát szeretsz? –kérdezte.
-Mondhatjuk úgy is. –mondtam mosolyogva. Jina egy kicsit közelebb hajolt hozzám majd megcsókolt. Belemarkoltam hosszú hajába. Szorosabban öleltem magamhoz. –Te?
-Szeretlek! –mondta majd újra megcsókolt. Bementünk a szobába majd lassan ás óvatosan lefektettem Jinat az ágyra. –Várj! De nem tudom, hogy milyen egy kapcsolat. Mármint félek egy kapcsolattól.
-Ne aggódj mert én is félek egy kapcsolattól. –mondtam.
-Akkor ebben is egyezünk. –mondta mosolyogva.
-Igen. Szeretnék a barátod lenni mármint a szerelmed. –mondtam.